Mellár Tamás visszalépett, aztán visszavonta visszalépését, Bodnár Imre viszont tényleg visszalépett az előválasztáson való részvételtől a Baranya 1-es elnevezésű, valójában pécsi országgyűlési választókerületben. Első pillantásra nem könnyű átlátni, ki járt jól azzal, hogy így alakultak a dolgok.
Tekintsünk el attól a félnótás értelmezéstől, hogy ez maga a káosz, az alkalmatlan ellenzék alkalmatlankodása. Mert amit itt alkalmatlankodásnak próbál beállítani az orbánista szolgamédia és szolgahad, az maga a politika. A politika ugyanis nem kizárólag az, ami a Karmelitákból ventillál kifelé, és amit úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy “én megmondom, mi lesz, ti pedig kussoltok”. Ehhez szoktunk hozzá az elmúlt évtizedben, és kezdjük azt hinni, hogy csak így lehet. Nem csak így lehet, sőt, nem is így kell, már ha azt akarjuk, hogy ne kizárólag a királyi család és udvartartása járjon mindig jól.
A koalíciós ellenzéki politizálás Magyarországon ma küzdelmes folyamat, mert nem egyetlen, közpénzmilliárdokkal jól kibélelt központból szervezik. Van ugyan (legalább) egy nagy közös cél, de az odavezető utat a szereplők máshogy képzelik el, és van úgy, hogy ezek az utak nemcsak keresztezik, de ki is zárják egymást. Egyezkedni kell, alkudozni, húzni és ereszteni, időnként odacsapni, nem akkorát, hogy nagyon fájjon, de elég nagyot ahhoz, hogy érezzék, akiknek kell. Meg visszavonulni, amikor szükséges.
A Baranya 1-es körzet előválasztási küzdelmeibe függetlenként bejelentkező Bodnár Imrének adott MSZP-s befogadó nyilatkozat, ha nem is hadüzenet, de egy erőteljes jelzés volt az MSZP-Párbeszéd támogatással bíró Mellár Tamásnak. Jelzés, ami nem az elégedettségről szólt. Szintén hangsúlyos gesztus volt Pécs polgármesterének kiállása az önkormányzati átvilágítást vezető ügyvéd mellett. Hogy Karácsony Gergely, a Párbeszéd elnöke, nem mellesleg miniszterelnök-jelölt Tóth Bertalan MSZP-társelnökkel is leült tárgyalni a kialakult konfliktushelyzetben, egyértelműen jelzi, hol voltak ebben a történetben az erőközpontok.
Kiderült elég világosan az is, hogy Mellár (újra)indulásának egyik feltétele Bodnár visszalépése volt. Lehet az igazi nagybetűs demokrácia vereségeként értelmezni az itt és az országban számos további választókerületben megkötött alkukat, de ezek egyenesen következtek abból a hatpárti döntésből, hogy a miniszterelnöki előválasztás kétfordulós, a képviselői viszont csak egy.
Mindennek ára van a politikában (is). A Péterffy által támogatott Bodnár visszalépésének bejelentésekor nem véletlenül hangsúlyozta Karácsony: nagyon fontos, hogy Pécs polgármestere bírja a országgyűlési képviselők és képviselőjelöltek támogatását. Azt mondta: “Nekem van abban feladatom, hogy ez biztosított legyen, és ezt a munkát el is fogom végezni”. Világos beszéd: a miniszterelnök-jelölt megígérte, mindent elkövet azért, hogy Mellár a jövőben ne a polgármester kritizálására fordítsa energiáit. Ezzel Péterffy és szövetségesei kihozták a helyzetből a maximumot.
Bodnár Imre a korábbinál sokkal nagyobb helyi és főleg országos ismertséggel és talán politikai tőkével a háta mögött lépett le a színről, azt hangsúlyozva, nem az ő személye a fontos, hanem az Orbán-rezsim leváltása.
Mellár elérte, hogy eggyel kevesebb versenytársa legyen az előválasztáson, de – Karácsony fent idézett szavait alapul véve – megfizette az árát. Hogy a szavazatok számát tekintve is megfizette-e, az nagy kérdés, de nem valószínű, hogy a visszalépéséről, majd visszakozásáról szóló hírek, és Bodnár egyértelműen az ő nyakába varrt visszaléptetése növelte volna táborát.
Egy kicsit tehát mindenki jól járt az alkuval, egy kicsit mindenki elégedett lehet, még a békeközvetítő szerepbe kényszerült Karácsony is, aki a forgatókönyv szerint potens vezetőként fellépve “rendezte el” a pécsi ügyeket. Annyira azonban senki nem járt jól, hogy győztest és vesztest lehessen hirdetni. Azt mondják, ez a jó politikai alkuk legfőbb jellemzője.
Van viszont egy passzív szereplője a történetnek, akinek tényleg őszinte lehet a mosolya most: Nemes Balázs, a Momentum DK által is támogatott jelöltje. Eltűnt mellőle egy versenytárs, amiért semmilyen politikai árat nem kellett fizetnie, ráadásul a Mellárból a történtek miatt esetleg kiábrándult szavazók, valamint a “bodnáristák” nagy valószínűséggel őt választják majd.
Nem mellékes következménye a “pécsi csatának”, hogy az elmúlt hetekben a helyi előválasztási folyamat állóvizét szépen felkavaró események tematizálták a pécsi közéletet, ugyanakkor valószínűleg nem voltak annyira durvák, hogy elrettentsék a szavazókat az előválasztástól, pláne a tavaszi választástól. Annak az ellenzéki szavazó számára úgyis egyetlen tétje van: hogy Orbán Viktor rendszere megy vagy marad.
