2016-tól vált önálló karrá, ezzel a Pécsi Tudományegyetem (PTE) legfiatalabbja a Gyógyszerésztudományi Kar. Élére most egy olyan jeles gyógyszerész állt, aki a pécsi gyógyszerészképzés ötletének megfoganásakor már jelen volt, bábáskodott annak megszületésekor és segített beemelni a tekintélyes karok közé. Botz Lajossal készítettünk interjút kinevezése után.

hirdetés

– Miért választotta a természettudományos pályát, azon belül is miért pont a gyógyszerek?

– Középiskolában már természettudományos tagozatra jártam. A biológia volt a kedvencem, de ugyanúgy szerettem a kémiát és a fizikát is. Falusi származású vagyok, abban a környezetben nőttem fel, ahol a tanár, az orvos, a gyógyszerész a közösség nagyra becsült tagjai, meghatározó személyiségei voltak. Engem a gyógyszerész személye fogott meg a leginkább: értett kicsit a borászathoz, a toxikológiához, a gombákhoz és persze a gyógyszerekhez – nagyon széles érdeklődési köre volt. A gyógyításnak is az a része kezdett el érdekelni, hogy mivel is gyógyítanak.

– Inkább a kutatás, vagy az oktatás áll Önhöz közelebb?

– Pályakezdőként az akadémiai kutatóintézetben dolgoztam, azaz főállásban gyakoroltam a kutatást. Maradhattam volna ezen a pályán, ezen a vonalon, de szerettem volna látni közvetlenül azt, hogy mi történik a gyógyításban, a gyakorlatban, hogyan ölt az testet, amin én dolgozom, amit én fejlesztek.

Falun nőtt fel, csodálta a patikust

Tulajdonképpen mind a kutatás, mind az oktatás ugyanolyan fontos. Úgy vélem, ha valaki jól látja a tudományos vonulatot, vagy van tudományos előélete, jobban fog oktatni. Gyorsabban és hatékonyabban tudja azt beültetni, átvenni a mindennapi gyakorlatba.
Az utóbbi évek arról szóltak, hogy az egyetemi képzések, az egészségügyi felsőoktatás minél közelebb kerüljön a gyakorlathoz, ez általános tendenciává vált, és fontos, hogy ez így is maradjon. Olyan intézetekre van szükség, amiknek folyamatos kapcsolata van a napi problémákkal. Nálunk az oktatás, a kutatás és a klinikai gyakorlat kéz a kézben együtt van.

– A Gyógyszerésztudományi Kar a pécsi egyetem legfiatalabbja.

– Igen. Én 1993 áprilisában érkeztem Pécsre, rövidesen megfogalmazódott bennünk az önálló gyógyszerészképzés gondolata, pár éven belül már készítettük a beadandó anyagokat ehhez, és 2000-ben indulhattunk is. A folyamatos bővülés eredményeképpen pedig 2016. január 1-én külön karrá váltunk.

– Hogyan látja, hol tart most a kar, mik az erősségek, milyen irányba kell tartani?

– Az egyetem szempontjából nézve a gyógyszerésztudományi egy gazdaságilag is jó mutatókkal rendelkező kar, így sok más karral szemben kedvezőbb helyzetben vagyunk. Stabil a helyzetünk, de garancia semmire sincs, az esetlegesen adódó kockázatokat szükségszerűen figyelemmel kell követni, és sokat kell tenni folyamatosan azért is, hogy ez a stabilitás meg is maradjon.

Úgy vélem, biztonságosan akkor fog megállni a lábán a kar, ha egy erősebb innovációs háttér alakul ki mögötte, az intézetek infrastrukturálisan és a személyi állományt tekintve egyaránt megerősödhetnek. Csak oktatás-központúsággal nem lehet megmaradni, folyamatos fejlődés kell ahhoz, hogy lépést tartsunk. Szerencsére ezt az egyetem vezetése is látja.

Ha nincs innováció, nem tud megállni a kar a lábán

Ma a gyógyszeripar Magyarország egyik vezető iparága, hiszen maga gyárt, fejleszt, állít elő innovatív termékeket ellentétben például az autóiparral, ahol a „végtermék” fejlesztése jobbára nem itt áll össze.

Hangsúlyozom, az innováció az az irány, ami felé folyamatosan haladni kell, amiből nem lehet kimaradni, amire fel kell fűzni minden célt. Erre kell készülni mindenekelőtt a gondolkodásban, majd az oktatókon és a hallgatókon át az oktatásban.

– És miként járulhat hozzá például a kar a helyi gazdaság fejlesztéséhez?

– Élő együttműködéseink vannak pécsi cégekkel, ipari és műszerfejlesztő cégekkel, akik például képesek legyártani számunkra azokat a gépeket, amik fontosak nekünk a legújabb technológiák fejlesztéséhez, kutatásához. Sajnos a régió országosan hátrányos helyzetben van, ez nyilvánvalóan számunkra is nehézséget okoz, amit az „egyetemiek” magukban aligha tudnak eredményesen jó irányba terelni.

– Számtalan elismerése közül melyikre büszkébb a leginkább?

– Én mindig azokat az elismeréseket tekintettem a legértékesebbeknek, amikre azok terjesztettek fel, akikkel együtt dolgozom, akik közelebbről is ismernek, akiknek nem kötelező elismerést adni. A tőlük induló indítvány kiemelt értékét éppen az adja, hogy úgy ismerik el az egyéni teljesítményt, hogy a közösség számára is elfogadható, sőt, büszkeséggel vállalható.

– Mi lehet a sikeres, eredményes munka kulcsa?

– Tapasztalataim szerint az önbizalom és a felkészültség, tudás fordítottan arányos egymással. Ha valaki túlzottan magabiztos, nem biztos, hogy stabil tudás áll mögötte. Inkább legyen szerényebb, de kétkedőbb valaki: fogadja el csak a biztosat, csak a bizonyítottat. Fontos, hogy éljen bennünk a kétség, a kétkedés képessége is, és ezt fel is merjük vállalni. Egy kar sikerének záloga pedig a közös célt jó érzéssel felvállaló, sokféle kreatív terület eredményes összehangolására képes oktatói csapat lehet.

Névjegy
Dr. Botz Lajos 1958-ban született Versenden. 1981-ben végzett gyógyszerészként a SOTE-n, 1984-ben szerezte meg doktori címét, 1987-ben PhD-fokozatát. 1997-től egyetemi docens a PTE-n, 2007-től egyetemi tanár. A GYTK dékáni posztját 2019. május 15-től tölti be. Számos tudományos társaság elnöke és kitüntetés birtokosa: Pro Sanitate (2003), Batthyány-Strattmann László Díj (2013), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2018).
Egy fia van, aki szintén orvos, a kutatás mellett most készül szakvizsgát tenni.
Szabadidejében szívesen mozog, síel, kirándul Erdélybe, ahol többször előad. A Pécsi Rotary Club Alapítvány kuratóriumának elnöke, így a jótékonykodás sem áll messze tőle (adományok, támogatások, jótékonysági rendezvények). Elmondása szerint szívesen hozza párhuzamba a szakmát a képzőművészettel, példázza a tananyagot művészeti és irodalmi alkotásokkal.
Vallja, hogy tulajdonképpen a szakma is egy hobbi, az iskola pedig a szórakozás egyik formája is lehet – az új tudás, ismeretek kibogozása, boncolgatása.

hirdetés
Hirdetés