A városvezetés a napokban döntött Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatójának újabb 5 évre szóló kinevezéséről. A zenekart 18 éve vezető igazgatóval beszélgettünk a pályázatában megfogalmazott legfontosabb terveiről.
– Az előadóművészeti szervezetek, intézmények, társulatok vezetőit nyílt pályázatok útján, határozott időre, 5 évre nevezik ki. Nem frusztrálja ez az eljárási rendszer?
– Én nagyon szeretem, hogy ez így van. A régi és potenciális új vezetőket ez a rendszer motiválni tudja, úgymond rákényszerít arra, hogy részletekbe menően végig gondoljuk a következő 5 évet. Én minden egyes pályázatomat rendkívül komolyan vettem ezért, hiszen egy olyan ajánlást kell érthető, látható formában közzétenni a tulajdonos, azaz a városvezetés felé, ami a Pannon Filharmonikusok működésének erősítésével, fejlesztésével, jobbá tételével kapcsolatos.
– A városvezetés mellett a zenekar tagjainak is szól egy ilyen pályázat.
– Természetesen ez így van. Hiszek abban, hogy egy művészeti szervezetet az abban alkotó művészek ellenében nem lehet jól vezetni. Ezért biztonságot ad, hogy a Pannon Filharmonikusok tagságának 93 százaléka támogatta a pályázatomat. Úgy gondolom, hogy a Pannon Filharmonikusok egy folyamatosan fejlődő és megújuló szervezet, azzal pedig, hogy most is kiálltak mellettem és a következő 5 évre szóló terveim mellett, megerősítették bennem ezt a hitet.
– Tegyük fel, hogy a városvezetés kinevezi, de mondjuk a zenekar mindössze 10 százaléka támogatja. Mi történt volna ilyen esetben?
– Minden egyes pályázati időszakban leírok egy adott százalékszámot egy papírra, berakom egy borítékba és odaadom a zenekarban dolgozó régi barátomnak megőrzésre. Egyfajta játék ez. Ha a papírra írt százalékot nem érem el, akkor visszavonom a pályázatom. Azért, mert tudom, hogy hányszor akad olyan pillanat a zenekar életében, amikor csak úgy mehet tovább az érdemi munka, ha mindenki kiáll mindenkiért, ha az egész társulat egy egészként működik. Ha van a Pannon Filharmonikusokkal kapcsolatban alapvetés, akkor az talán az, hogy ez a szervezet 18 éve kikezdhetetlen, tagjai pedig 18 éve összetartva védik. Egy szimfonikus zenekar csak együtt, közösen tud sikeres lenni.
– A pályázatában szerepel, hogy célja a zenekaron belüli generációváltás problémájának megoldása. Miben áll ezen a téren a kihívás?
– Az én generációm tagjai, akik 1996-ban érkeztek a zenekarhoz, az 50-es éveikben vannak. A zenekar szakmai vezetői gerincét mi adjuk. A következő 5 évben ebből a generációból négy szólamvezető megy nyugdíjba, az ezután következő 5 évben pedig több mint 10-en érnek nyugdíjas korba. Mivel a zenészség egy hosszú életpálya, mivel sok ezernyi munkaóra kell ahhoz, hogy valaki profi zenésszé váljon, ezért a következő ciklusomban tudatosan, szisztematikusan el kell kezdeni azon dolgozni, hogy megtaláljuk a megfelelő kvalitású utánpótlást, akiknek ráadásul nem csak zenészként kell jelen lenniük a zenekarban, hanem a zenei vezetői réteget is meg kell újítaniuk. Ez annyira nem egyszerű feladat, hiszen mindeközben az országban a zenészek terén is jelentős munkaerőhiány van.
– Mi lehet a megoldás?
– Az elmúlt 5-6 évben több olyan művészünk is lett, akik nem pécsiek, viszont nyugati zeneakadémiákon tanultak, majd pedig visszatértek Magyarországra. Mivel kiugróan sok művészeti gimnáziumban végzett fiatal, tehetséges magyar zenész tanul külföldön, évente akár 20-30 is, ezért a célom a következő időszakban az, hogy ezeket a tehetségeket nyomon kövessük, mert biztosan lesz olyan közöttük, aki az akadémia után haza szeretne jönni. A zenekar életének következő meghatározó szereplői közülük kerülhetnek ki.
– Felülvizsgálná a Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Nemzeti Színház munkakapcsolatát is. Miért van erre szükség?
– A Pannon Filharmonikus jogelődje 1984-ben vált ki a színházból, addig a színház zenekara volt. A zenekar ezt követően is közreműködött a színház zenés darabjaiban, erről egy akkor megkötött szolgáltatási kötelezettségről szóló szerződés rendelkezett és rendelkezik a mai napig. Nem nehéz belátni, hogy mennyi minden történt 1984 óta, ezért ezt az együttműködést nem csak művészetileg, hanem gazdaságilag, jogilag, szakmailag és struktúráját tekintve is felül kell vizsgálni. A Pannon Filharmonikusok a rendelkezésükre álló erőforrásaik jelentős hányadát ma a pécsi színház működésére fordítja, miközben pénzügyi szempontból még csak alvállalkozónak sem lehet nevezni. Ez egy egyenlőtlen helyzet, amit tényleges egyenlőségen alapuló, koprodukciós együttműködéssé kell alakítani. Azt viszont hangsúlyozom, hogy mind a zenekarnak, mind nekem is fontos, hogy a továbbiakban is részt vegyünk a színház zenés darabjainak, operáinak megvalósításában.
– A színház tisztában van ezzel a tervvel?
– Igen, és azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy a probléma mibenléte nem feltétlenül evidens, a színház új vezetésében megvan a kellő nyitottság arra, hogy a szituációt megismerje és megértse, ahogy arra is, hogy egy új, megfelelőbb formát találjunk a közös munkához.
– A Kodály Központ szakmai irányítását illetően is kezdeményezne változásokat.
– A célom az, hogy a Kodály Központ szakmai-művészeti irányítását a Pannon Filharmonikusok vegye át. A zenekar több mint egy évtizede viszi saját programjait a Kodály Központban, az elmúlt 10 év pedig szerintem elég nagy betekintést enged abba, hogy vajon az intézmény önálló művészeti márkanévvé vált-e az országban, avagy nem. Nem is az a fontos, hogy kritikai észrevételeim vannak ezen a téren, hanem az, hogy tudnék olyan javaslatokkal és kidolgozott koncepciókkal szolgálni, amelyek a Kodály Központ szakmai hírnevét jelentősen emelnék.
– A zenekar feltehetően nemsokára újra közönség előtt játszhat.
– Igen, alig várjuk. Ugyanakkora a járvány nem állította le nálunk a munkát, az elmúlt egy évet is végigvittük az interneten megtekinthető koncertekkel, tehát a zenekar kondiban, sőt, csúcsformában van. Ezért nincs szükség nagy művészeti-szakmai változtatásokra, újraszervezésekre. Úgy tervezzük, hogy a lehető legelső pillanatban megnyitunk. Az aktuális évadunkat június végéig hosszabbítjuk meg, a következő évadot pedig előbb kezdjük, augusztus elsején. Rövid lesz a nyári szünetünk, de fontos feladatunk van. Szeretnénk markánsan hozzájárulni a tartalmas közösségi és művészeti élet újraélesztéséhez, amiben reményeink szerint nagy szerepe lesz annak, hogy az idén 210 éves zenekar életművét egy őszre tervezett komplex, átfogó jubileumi programsorral tudjuk megünnepelni.
