Nagyot küzdött, de vereséget szenvedett hazai pályán a PMFC a Dorog ellen.

Nincs rá jobb kifejezés: idei utolsó bajnokijára elfogyott a PMFC. No persze nem arra kell gondolni, hogy játékban, hanem játékosokban. Ha leírok egy olyan kezdőt, hogy Bukrán – Sági, Króner, Rácz, Katona – Grabant, Hursán, Futó, Hegedűs – Geiger, Okorie, lehet, hogy vannak, akik még csettintenek is egyet, hiszen azért egy ilyen tizeneggyel felállva nem is lehetne komoly oka a kesergésre Vas Lászlónak. Igen ám, csakhogy a Dorog elleni vasárnap esti meccsre úgy készült a csapat, hogy a fenti névsorban szereplő játékosok egyike sem állt a szakmai stáb rendelkezésére.

Nem csoda hát, hogy a kezdés előtt komoly sakkozás ment a sajtó munkatársai körében, hogyan is fog felállni majd a Pécs. A nevek ugyanis bár adottak voltak, de nehéz volt bármelyik ismert felállási formába beleilleszteni őket.

Nos, végül Adamcsek a középpálya közepén kezdett, és igazából az első félidőben nem tűnt úgy, hogy idegen lenne számára a pozíció. Nem is ő tehetett arról, hogy meglehetősen unalmasra sikeredett az első 45 perc, sokkal inkább a borzalmas idő. Merthogy az eső fáradhatatlanul szakadt, az pedig, hogy emiatt nagyon kevés szurkoló látogatott ki a meccsre, kicsit sem segített a színvonalon, meccshangulatról ugyanis nem nagyon lehetett beszélni. Ennek fényében különösen bosszantó volt, hogy bár javarészt a PMFC birtokolta a labdát, és vezetett támadásokat, a félidő derekán mégis a Dorog szerzett vezetést. De nem akárhogyan ám… Dávid hátul kezdett volna Preklettel felépíteni egy támadást, de a keresztbe passzolt labdája erőtlen lett, amire lecsapott a vendégek csatára, Szabó, és mivel látta, hogy Helesfay messze kint áll kapujából, majd’ 40 méterről átemelte őt.

Fel volt tehát adva a lecke a második félidőre a PMFC-nek, pláne, hogy a cserepadon Károly Bálint kivételével csupa utánpótlás-játékos foglalt helyet. A szünetben nem is cserélt Vas László, de az érezhető volt a hazaiak játékán, hogy szeretnének egyenlíteni. Jó ideig viszont leginkább csak az akarat érződött, arról nem is beszélve, hogy a pályán kialakuló tócsák miatt egyre többször állt meg a labda egy-egy passz vagy csel közben.

Aztán fél órával a meccs vége előtt bejött Károly Bálint, és rögvest egy veszélyes beadással, majd egy keményen meglőtt szabadrúgással vétette magát észre. Nagy kár, hogy ennek a lendületnek nem nagyon akadt folytatása, sőt, kisvártatva egy kontra végén a Dorog másodszor is betalált, így húsz perccel a vége előtt meglehetősen kilátástalan helyzetbe került a Pécs. Azonban a csapat így is megérdemli a dicséretet, mivel megannyi hiányzóval, a végén újabb újoncot (Molnár Csongor) avatva is ment előre, és bizony közel is járt végül ahhoz, hogy kisebb csodát tegyen. A 89. percben ugyanis egy szögletet követően Károly Bálint szépített, így karnyújtásnyi közelségbe került a pontszerzés. Ott is maradt azonban, az egyenlítés már nem jött össze.

A PMFC-nek idén már nem lesz több hazai meccse, Tiszakécskén és Szombathelyen azonban vár még rá két bajnoki. Elnézve azt, hogy a sérülések és vírushelyzet miatt hogyan néz ki most a pécsi keret, azok sem lesznek könnyű meccsek, az biztos.

PMFC–Dorog 1-2 (0-1)
Labdarúgó-Merkantil Bank Liga, 18. forduló. Pécs, 250 néző. V.: Takács Tamás (Belicza, Baghy).

PMFC: Helesfay – Svedyuk, Dávid, Preklet, Marques-Airosa (Molnár, 78.) – Kónya, Tölgyesi, Adamcsek, Kövesdi (Károly, 61.) –  Bíró B. (Szabó Z., 74.), Tihanyi. Vezetőedző: Vas László.
Dorog: Mursits – Kárász, Dlusztus, Izing, Papp – Lőrincz – Oldal (Barna, 87.), Szerencsi (Nagyházi, 76.), Hajdu (Pohner, 68.), Szedlár (Zabari, 87.) – Szabó L. (Girsik, 76.). Vezetőedző: Fenyvesi László.

Gólok: Károly (89.), ill. Szabó (23.), Oldal (70.).

Fotó: PMFC / Kurdi József