Összezavarjuk a gyereket, vagy előny a többnyelvűség? (I.)

Hallottad már, hogy állítólag azok a gyerekek, akik babakoruktól több nyelvet hallanak, összezavarodnak, később problémáik lehetnek emiatt? Szerinted ez óriási tévedés? Esetleg egyetértesz? Lássuk, hogy is van ez!

Az tény, előny, ha valaki több nyelven beszél. Könnyebb munkát találni, a másokkal való kommunikáció, az utazás, a tájékozódás, további idegen nyelvek elsajátítása is.

Másrészt lehetőségünk van arra, hogy nyelvtudásunkat átadjuk a következő generációnak. Látszólag tehát nyelveket beszélni csakis előnyökkel jár. Mégis vitatott, hogy jó-e több nyelven nevelni kezdettől fogva egy csecsemőt.

Amennyiben a családban a két szülő más-más nyelven beszél a gyerekkel, mindenképpen a következetesség a kulcs, mondta el Gerner Zsuzsanna, a PTE Német Nyelvészeti Tanszékének vezetője, gyakorlott több nyelven nevelő szülő.

Mindig ugyanazon a nyelven kell szólni a babához, a felcseperedő gyermekhez. A gyerekek, ha hozzászoknak a többnyelvű környezethez, a nyelveket személyekkel azonosítják. Így ha a szülő a kezdetektől fogva következetes, a gyerek is azzá válik és annak ellenére, hogy tudja, a szülője más nyelven is beszél, mégis az addig közösen használtat alkalmazza majd vele szemben.

A több nyelven felnövő gyerekek remekül szét tudják választani anyanyelveiket

A gyerekek egyébként nagyon jól el tudnak választani egymástól két nyelvet, erre léteznek kétnyelvűségről szóló modellek is.

A kétnyelvű ember általában a kombinált és a koordináló modell között helyezkedik el nyelvi szinten.

A koordináló modell azokról szól, akik természetes közegben sajátítanak el két nyelvet. Ők két gondolkodási folyamatot használnak, egyet akkor, amikor az egyik nyelven, egy másikat, mikor a másikon gondolkoznak és szólalnak meg. Természetesen 100 százalékos kétnyelvűség nem létezik, általában még azok sem tudnak teljesen azonos szinten két nyelvet, akik ebben nőttek fel, hiszen a szókincs változhat például annak függvényében, hogy milyen témákról beszél a gyerek az egyik, vagy a másik szülővel.

Ezzel szemben a kombinált modell azok nyelvtudását képezi le, akik már rendelkeznek egy nyelvi kompetenciával és valahol hozzátanulnak egy újabbat. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy az ember az anyanyelvén gondolkozik, majd a gondolatait lefordítva használja a később tanult nyelvet. Itt nyilván rengeteg a hibalehetőség. Emiatt nem minden esetben célszerű, ha valaki egy tanult nyelvet ad tovább a következő generációnak.

A gyerek okos, pontosan tudja, hogy apa és anya rendelkezik közös nyelvvel is

Tehát, ha valaki saját maga nem az adott nyelven szocializálódott, az hátrány lehet a kétnyelvű gyermeknevelés szempontjából. Ha ugyanis a szülő nem kisgyermekként sajátította el az idegen nyelvet, vélhetően nem rendelkezik azokkal a szavakkal és érzelmek kimutatására alkalmas nyelvi szerkezetekkel, melyek szükségesek egy kisbabával való kommunikáció során.

Több tudományos érvelés szól viszont amellett, hogy a gyerekek minél korábban tanuljanak második nyelvet. Gerner Zsuzsanna egyik kedvencét ismertette, ez pedig az affektív motivációs érvelés. Ennek a lényege, hogy a gyerekek elfogulatlanok. Tehát egy kisgyerek semlegesen áll minden nyelvhez és beszélőcsoporthoz, mindenféle előítélet nélkül. Így semmi nem akadályozza meg azt, hogy megtanulja, elfogadja, amit kap.

Nagyon jópofa jelenségnek tartja az úgynevezett semlegességi stratégiát is. A többnyelvű környezetben felnövő gyerekekre jellemző, hogy megismétlik a mondandójukat minden általuk használt nyelven, hogy mindenki értse őket. Ez a többnyelvűek természetes reakciója.

Íme egy többnyelvű gyerek levelei a Télepónak (német nemzetiségű anyuka segítségével)

Pécsett két nemzetiségi kéttannyelvű intézmény működik, a Koch Valéria Középiskola, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium és a Miroslav Krleža Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon. A cikk második részében a két intézmény munkatársait keressük fel, hogy az intézményi környezetről beszélgessünk, kikérjük az ő tapasztalataikat a témával kapcsolatban.