Két 48-as hős, akiket ismerniük kellene a pécsieknek

Rengeteg jobb sorsra érdemes sír van a pécsi köztemetőben, közöttük számos pécsi honvédé, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban. Dr. Vargha Dezsővel, a Városvédő és Városszépítő Egyesület helytörténeti osztályának vezetőjével tettünk egy sétát két olyan szabadságharcos nyughelyénél, akik egészen különleges életpályát futottak be.

1973-ban kezdte meg a hagyományőrző tevékenységét a Városvédő és Városszépítő Egyesület, mikor a Baranyai Helytörténetírás éves kötetében a baranyai-pécsi kutatók összegezték mindazt, amit az évforduló alkalmából kutatásaik alapján tudtak Baranya és Pécs 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején történt eseményeiről.

Ebben az évben kezdte meg a sírok gondozását Vargha Dezső nyugalmazott főlevéltáros is, akit felkeresett Fetter Antal helytörténész, hogy gondoskodjanak a pécsi köztemetőben nyugvó hősök sírjáról. Minden évben ápolták a pécsi temetőben a hősök nyughelyeit, kitisztították, rendbe tették őket. Még a Pécsett állomásozó, akkoriban működő Nagy Sándor laktanya honvédei is segítettek a sírok rendbetételében – erről a munkáról a helyi sajtó többször is tudósított. A nyolcvanas évek végén elhunyt Fetter Antal helyét dr. Lárencz László őrnagy, gyógyszerész-történész vette át.

A rendszerváltást követő években minden év március 15-én egyenruhás katonák álltak őrséget a síroknál, így koszorúzták meg a város elöljáróival azokat.

Számos szabadságharcos nyugszik a pécsi köztemetőben: Fesztl Nándor ezredorvos, Jellasics Károly hadnagy, Lechner Antal főhadnagy, Ráth Mátyás hadnagy, Taizs Mihály altiszt, Tallián Károly őrnagy és Burghardt György, aki még 1849-ben életét vesztette az osztrákok elleni pécsi összecsapás során.

Közülük két olyan személyiség van, akik életútját ki kell emelni.

Két rendkívüli szabadságharcos

Jellasics Károly bizony rokona volt a horvát bánnak, Miklósnak, még ha csak oldalági is. Szép kort élt meg, az 1833-as születésű hazafi túlélte az első világháborút, és közvetlenül a szerb megszállás előtt, 1921-ben hunyt el. Már tizenöt évesen belépett a honvédek közé 1848-ban, egy évre rá pedig már hadnagyi rangot viselhetett 1849-ben. A szabadságharc kitörésekor farkasszemet nézhetett rokonával Pákozdnál. A fiatalabb Jellasics hősiesen helytállt.

A szabadságharc leverése után Jellasicsnak menekülnie kellett, miután pedig sikeresen túlélte a megtorlás első hullámait és visszatért, a rá is vonatkozó rendeletek szerint lefokozták és besorozták az osztrák hadseregbe. Jellasics később nem akármilyen mesterséget választott: orvos lett. Ennek köszönhetően sok dokumentáció maradt ránk tőle. Másfelől diplomatává is vált, és elérte, hogy Pécsett a hadisarcot is csökkentsék.

A családi sírbolt Jellasics Károly sírjával

Vizeki Tallián Károly 1809-ben született Somogy megyében, Nagyatádon. 1826-ban lépett be a császári seregbe, ahol egészen 1847-ig szolgált, 1848-ban azonban már a honvédseregben küzdött a drávai őrvonalon, később a horvát bán ellen. A somogyi nemzetőrség századosa, később őrnagya lett, szeptembertől parancsnoka. Akkor Jellasics Miklóshoz hasonlóan ő is küzdött annak horvát rokona ellen. 1849 márciusában a császáriak a bevonulás után megfosztották rangjaitól és nyugdíjától is. Májusban viszont Barcsnál győzelmet aratott, ám a váltakozó sikerrel folyó harcok végén, júliusban letette a fegyvert, ősszel hadbíróság elé állt, ahol felmentették. Ezt követően Pécsre költözött, 1881-ben megírta emlékiratait, 1884-ben hunyt el.

Jellasics és Tallián is olyan erkölcsi tartást, morált sajátított el a forradalom és szabadságharc alatt, hogy a későbbiekben, sokakkal ellentétben nem váltak földönfutóvá, nem szegényedtek el, sőt, a kiegyezés után tekintélyes életpályát futottak be korábban felsorolt társaikkal együtt.

Tallián Károly fejfája a köztemetőben

Fontos feladat a sírgondozás

Ma már csak Vargha Dezső járja a sírokat minden évben március 15-én, temetősétát tart a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület tagjaival.

– A cél az, hogy a pécsiek megismerjék, milyen híres-neves személyiségek nyugszanak a temetőben, a sírjaikat pedig a város segítségével közösen megőrizzük, ápoljuk – mondta lapunknak.

– Fontos lenne felhívni a figyelmet a sírok védetté nyilvánítására, nem csak a két 48-as hősünk esetében, hiszen többüknek nincsen jogutódja. Az elévülés miatt pedig rengeteg olyan nyughelyet felszámolhatnak, ahol neves pécsiek pihennek. Ebben szeretnénk a városvezetés segítségét kérni, nyilvánítsák védetté a sírokat – így Vargha Dezső.

Jellasics Károly sírját még ápolja a család, Tallián Károlynak viszont nincs utóda itt, elhanyagolták a sírt. Vargha Dezső és Fetter Antal 1973-ban egy új, piros-fehér-zöld színekben pompázó nyughelyet csináltatott a honvédnek, a legmagasabb rangú hősünknek.

Rajtuk kívül még több pécsi illetőségű szabadságharcosról is írtunk, róluk ITT olvashat!