Bár szakemberek szerint a hat hónapig tartó anyatejes táplálás életre szóló előnyöket nyújt, kevés anyuka mer nyilvánosan szoptatni, inkább átszervezik a napjukat csak azért, hogy ne érje őket kellemetlenség. Valóban ennyire szörnyű a helyzet? Pécsi anyukákat kérdeztünk pécsi élményeikről, majd szavazásra bocsátjuk a kérdést. 

Bár nem a szoptatás-nem szoptatás kérdéséről szeretnénk parázs vitát indítani, azért fontos megjegyezni, hogy az anyatej számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet más módon nem lehet pótolni és az első hat hónapban életre szóló előnyöket lehet szerezni általa. Azon felnőttek között, akiket csecsemőkorukban édesanyjuk anyatejjel táplált, ritkábban fordul elő az infarktus, az elhízás, a cukorbetegség, továbbá magasabb intelligenciával rendelkeznek. Ráadásul a szoptatás az anyák egészségére is jó hatással van. Magyarországon mégis egyre kevesebben teszik ezt, csak minden harmadik gyerek kap anyatejet az első hat hónapban folyamatosan.

hirdetés

Akinek bőven van anyateje, segíthet más kismamáknak is, és még pénzt is kap érte (a leadott anyatej után literenként 2700 forintot fizetnek).

Egy újszülött immunrendszere roppant fejletlen, a tehéntej pedig – az anyatejjel szemben – nagyon nehezen emészthető. Szó mi szó – az anyatejes szoptatás borzasztóan fontos, azonban máig történnek kellemetlen esetek Pécsen is olyan anyukákkal, akik néha rákényszerülnek nyilvánosan szoptatni a gyermeküket.

Valóban szégyellni való, ha a baba a Király utcán lesz éhes? Inkább rohanjon haza az anyuka az Árkádból megetetni a gyerekét csak azért, mert rosszalló tekinteteket kap? Pécsi anyukákat kérdeztünk élményeikről.

Nálunk a nyilvános szoptatás sokszor szóba se jöhetett, mert egyszerűen más környezetben nem volt hajlandó enni a gyermekem, akkor sem, ha éhes volt. A baba két hónapos korában küzdöttem le a szemérmességet, addig nagyon feszélyezett a nyilvános szoptatás, a belvárosban sokszor – ha más nem volt – egy pelenkával próbáltam eltakarni magunkat.

– Vivien


Nekem sajnos van egy borzasztó pécsi élményem. Két hónapos volt a kislányom, mikor el kellett mennem fogászatra. Rengeteg ember volt ott, a nagy várakozásban megéhezett a lányom, mire a fogorvos úr kiüzent az asszisztenssel, hogy ne zavarjam meg a többi várakozót nyilvános szoptatással, majd beküldött a vécébe. Azonnal eljöttünk, azóta más a fogorvosom.

– Zsófia


Mi mindig sokfelé jártunk és én bárhol és bármikor elővettem a cicimet, ha úgy láttam, hogy kell a babának. Én tényleg bárhol és bármikor szoptattam és szoptatok azóta is: Király utcai teraszon, bevásárlóközpont kávézójában, étteremben, szállodai előcsarnokban, autóban, babaprogramokon úgy, hogy egyik helyen sem kerestem eldugott sarkot, valahogy teljesen átalakult bennem a mell fogalma, nem a szexualitást látom benne, hanem a táplálékforrást. Persze nem vetkőzöm le, nem mutogatom magam, de nem is takargatom magunkat kendővel vagy textilpelenkával. Eddig még szerencsére nem találkoztam rosszalló tekintetekkel Pécsen.

– Nikolett

Nyolc hónapig szoptattam, de főként otthon: úgy időzítettem a sétálásokat, hogy ne legyen ebből kellemetlenség, nem kísérleteztem, hiszen sok rémtörténetet hallani: a vendéglátósok nincsenek erre felkészülve, sok a rossz tapasztalat. Ha nagyon kellett, akkor szoptattam nyilvánosan, de akkor is figyeltem rá, hogy elforduljak az emberektől, például a fal felé. Azt tapasztalom egyébként, hogy rengeteg anya megkönnyíti a dolgát, és tápszerrel eteti a babáját. Lehet, éppen az ilyen visszajelzések miatt?

– Krisztina


Sosem viszolyogtam a nyilvános szoptatástól, de egy eset megragadt bennem: egy gyorsétterem parkolójában ültünk az autóban, amikor megéhezett a kisfiam. Megérkezett mellénk egy másik autó, benne egy harminc év körüli férfival. Az úriember szó szerint le sem tudta venni rólunk a szemét! Engem nem zavart, mégis meglepett, hogy mennyire nem vagyunk hozzászokva a nyilvános szoptatáshoz. Azt gondolom, hogy lehet, a sok megvető, vagy meglepett tekintet váltja ki sokszor a szoptató anyukákból, hogy bújjanak, elrejtőzzenek.

– Ágnes 


Nekem szinte csak pozitív tapasztalatom van: parkolókban, autóban ülve, köztéren is sokat szoptattam, egyszer a Kossuth tér kellős közepén etettem meg a kisfiamat egy kőpadon. Nem éreztem, hogy néznének, így nem is volt kellemetlen.

– Barbara

Engem nagyon elszomorít, hogy tabutéma a nyilvános szoptatás, holott a legtermészetesebb dolog kellene, hogy legyen. Nyaralás alatt, a sátorban ülve textilpelenka alatt szopizott a kislányom. Mégis volt, aki bekukkantva az intim szféránkba bizonyosodott meg arról, hogy jól látta-e, mi történik ott és utána meg is jegyezte hangosan.

– Juca


Első fiammal tíz éve még próbafülkékben szoptattam egy-egy belvárosi séta alkalmával, négy gyermek után már szinte a város minden pontján meg tudtam etetni őket. Persze eltakarom magunkat, de nem az én problémám az, ha mást zavar, hanem az övé. Az enyém meg a síró gyerek.

– Szilvia

hirdetés