Mecseki Srácok – vélemény: Tényleg kell nekünk fociakadémia?!

„A kérdést egyik ismerősöm tette fel nekem címezve a kovácstelepi fejlesztések okán. A magyar foci sok évtizedes sikertelensége nyomán benne (is) kialakuló közhelytárat kellett vele együtt, közösen rendeznünk. Monológomat onnan indítottam, hogy visszakérdeztem, fontosnak tartja-e, hogy leendő gyermeke egészségben éljen? Aktívan mozogjon? Legyenek barátai? Suli után ne az utcán tekeregjen, ne a Facebook/Instagram rabja legyen? Legyen életvidám? Legyen értelme a szabadidejének?” – írja a Mecseki Srácok.

Természetesen ahogy minden jóérzésű ember, ő is minden kérdésemre igennel felelt.

Ezután már együtt rágtuk át magunkat azon, mit is jelent egy olyan sportfejlesztés a jelen Magyarországán, ami elsősorban a gyerekek egészségéről, mozgásra ösztönzéséről szól. A pécsi – és bármilyen másik fociakadémiát – tévesen sajnos sokan a profi/megélhetési (ez is nézőpont kérdése) futball és focisták oldaláról közelítik meg, mert ezt erősíti bennük a média egy része is.

Holott ezzel szemben egy akadémia létrehozásának céljai között mindössze az egyik, hogy pár évestől tizenéves korú résztvevők százai közül kitermeljen egy-két valóban professzionális játékost. Ez, nevezhetjük úgy, a járulékos nyeresége a dolognak.

Az akadémia igazi lényege – ahogy azt a Nemzeti Kosárlabda Akadémia életre hívója, Rátgéber mester is megmondta – azonban sokkal összetettebb és fontosabb. Teret, lehetőséget kínál azoknak a családoknak, akik elkötelezettek az egészséges életmód iránt, akik értelmet szeretnének adni csemetéik szabadidejének, akik szeretnék egy jó közösségben tudni gyermeküket éveken át.

A sportakadémiák pedig pontosan ilyen feladatokat látnak el az óvodás kortól egészen az érettségiig.

S, hogy miért éppen foci, miért nem vívás, lovaglás, stb.? Egyszerű: mert társas lényként a csapatsportok a legnépszerűbbek a kicsik körében, azon belül pedig a foci az, amit az anyatejjel szív magába mindenki még ma is.

Berzenkedés, gyanakvás helyett ezért érdemel inkább tiszteletet minden olyan kezdeményezés, amely a legkisebbek életének jobbá tételéről szól. A pécsi fociakadémia pedig – már csak névadója, Id. Dárdai Pál okán is – minden bizonnyal ilyen lesz. Hajrá hát!