Nem véletlenül készítettek nyomozós áldokumentumfilmet a pécsi könnyűzenei életről, hiszen ahogy az a „pécsi Liverpool” cikksorozatunkból bizonyára sokaknak leesett, a jól ismert pécsi sztárbandák mellett a városban rengeteg olyan kezdő, fiatal, vagy csak simán ismeretlen együttes van, amelyeket jó ismerni és jó elkapni élőben, Pécs klubjaiban. Liverpool-sorozatunk legújabb darabjában újfent ilyen zenekarokat mutatunk be, melyeket a Pécsi szál című film bemutatója előtt még gyorsan le lehet csekkolni.
Pixelplants
Réges-régen be kellett volna már mutatnunk ebben a sorozatunkban a 2014-ben született Pixelplants-t, hiszen mégis csak egy kifejezetten egyedi, egyéni hangú pécsi együttesről van szó, akik dögös, fülbemászó elektropopjukkal bőven kitűnnek az ilyen-olyan rockzenei műfajok által erősen meghatározott pécsi könnyűzenei színtérből.
Éppen kellőképp sötét tónusú világvégepopjuk simán táncolható, és slágergyanús dalaikban ugyan elég komolyan érződik egy adag Eurythmics, de a Pixelplants szerencsére nem közönséges nosztalgia-banda: a szintik, hangminták, fogós gitártémák és emlékezetes énekdallamok ugyanis a ’80-as éveken túl olyan kortárs klasszikusokat is idéznek, mint például a Ladytron.
Feriantes
Ha valaki rákeres a friss, fiatal pécsi Feriantesre, egy párszor bele fog futni az eléggé sajátos „paranoia pop” műfajmegjelölésbe. Furán hangzik, nehéz is hova tenni, de ha valaki meghallgatja a május elsején megjelent, ingyen letölthető kislemezük – melynek címe is az, hogy Paranoia Pop – remek dalait, annak leesik, hogy mit is jelenthet ez.
https://www.youtube.com/watch?v=0hgeaG7YQbE
A majdhogynem bizarr, szürreálba hajló dallamok, nem mindennapi, horrorokra hajazó témák vegyülnek zenéjükben a táncolható, bugis, jó kedélyű, vidám dolgokkal, míg az üldözési mánia motívumai inkább az angol dalszövegeket hallva és értelmezve jön át. Sajátos hangzású banda, érdemes egy próbát tenni velük.
Rockolya
A Rockolya nem árul zsákbamacskát, már a nevük helyes kis szójátékában is ott a lényeg: tökös, dögös, igazi rock van itt, semmi más. A 2008-as születésű banda zenéjére az ember reflexből sörözne és csajozna egy kiadósat, de a minimum az, hogy addig bólogatunk ezekre a vagány riffekre, amíg gerincbántalmaink nem lesznek. A lényeg ott van Facebook-oldalukon olvasható vicces bemutatkozásukban is: „…mi sem használunk 50 szónál többet, és a rockot csinálni kell, nem dumálni róla”.
Tres Hombres
A 2011 novemberében alakult Tres Hombres a nevét a ZZ Top 1973-as nagylemezéről kapta, ez pedig bizonyára sokaknak mindent elmond a három pécsi barát zenéjéről. A legendás együttes előtti tisztelgésükből nyilvánvaló, hogy fejüket a klasszikus rock és a blues, valamint a blues-rock előtt hajtják meg, no meg persze cél az is, hogy átjöjjön az ezekhez az alapvető műfajokhoz társult életérzés is. Át is jön, hiszen a pécsi arcok a lehető legjobban nyomják az ismert és régi bandák nagy slágereit. A Tres Hombres koncertjei időutazások, melyeken olyan alapegyütteseket idéznek meg, mint például a Rolling Stones, a Deep Purple, a Cream és hát persze a ZZ Top.
