Pécs: a Hal téren halpiac, a Fő téren Nagypiac, a Kis téren Kispiac volt!

Piacozás 1905-ben, a két tér között (forrás: Régi Pécs)

Itt a tavasz, ilyenkor igazán jó ellátogatni a város megannyi kézműves és termelői piacaira. Mindeközben azonban érdemes arról is megemlékezni, hogy milyenek voltak ezeknek a kis pécsi piacoknak és vásároknak az elődei.

hirdetés

A Majláth téri (azaz Kossuth téri) piac az 1900-as évek elején (forrás: Régi Pécs)

A heti piacok és vásárok a múltban is meghatározták a városiak életét, hiszen a régi pécsi terek adottak voltak ehhez, ahogy termelőkből is akadt bőven. A legfontosabbak a mai Széchenyi tér elődjén rendezett Nagypiac és Kis téren, azaz a mai Jókai téren tartott Kispiac volt.

Képeslap a Nagypiacról (forrás: Régi Pécs)

A Fő téri Nagypiac az ott tapasztalható általános rendezetlenség és beépítetlenség ellenére jól, komoly szabályok szerint működött – derül ki a Régi Pécs blog írásából. Szakmák, termékek szerint osztották fel a teret, meg volt szabva, hogy hol árulhatnak a sajtosok, kenyeresek, kosarasok, baromfisok, lisztesek és folytathatnánk még egy darabig. Érdekesség, hogy a Littke-család szabóságának „harminc évre szóló” ruháit is lehetett itt kapni, eleinte csak standokon, később azonban már saját bódéjukban is.

A Nagypiac 1898-ban (forrás: Régi Pécs)

A Fő téri piac az 1860-as években költözött egy kicsit lejjebb, a mai Kossuth térre, ahol eredetileg az Irgalmasok rend kertje volt és egy ma már nem létező utca, melyet a város direkt azért vásárolt meg, hogy a területen piacot alakíthassanak ki.

Piacozás 1905-ben, a két tér között (forrás: Régi Pécs)

Ez volt az Új tér, ahova az árusoknak azért kellett áttelepedniük, mert a Fő tér idővel egyre jobban beépült, egyre inkább igazi városi főtér jelleget kezdett ölteni. Nem ment ez azonban olyan gyorsan, ugyanis – ahogy Gyürüs Lajos írja a Régi Pécs blogon – még az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején is árultak a Fő téren, de ekkor már ezzel párhuzamosan ment az Új téri (vagy, ha tetszik, Majláth téri, a Kossuth tér elődje) piac is. Azonban ennek a piacnak is mennie kellett, hasonló indokok miatt.

A Kossuth tér elődjén hetente volt piac (forrás: Régi Pécs)

A Kossuth téri piac elköltöztetése az 1940-es években kezdődött meg. A kiszemelt hely a Bajcsy-Zsilinszky utcában volt, ahol öreg, lakatlan házakat bontottak le azért, hogy helyükön kialakíthassák az új pécsi központi piacteret. Ez a piac a ledózerolt környék miatt – a füvesítés ellenére – nem volt a legkellemesebb hangulatú hely, és még sok-sok évet kellett arra várniuk a pécsieknek, hogy ezen a placcon megépüljön a Vásárcsarnok. De ez már egy másik történet.

Vásár az Irányi Dániel téren 1910-ben (forrás: PTE Szociológia Tanszék)

A Kispiac az úgymond szokásos termények és termékek mellett a halárusoktól volt hangos és – ami lényegesebb – büdösebb. Ahogy Gyürüs Lajos írja, a masszív halszag volt az, ami miatt a 19. század elején a Kispiacot el kellett hagyniuk a halasoknak.

Ki nem fogják találni, hogy hova vonultak: hát a Hal térre, hova máshova?

A Kispiacról „kiátkozott” halasok helyére azonban egyből megérkeztek azok az árusok, akik kiszorultak a Nagypiacról. Mivel a Kis téren álló házakban akkoriban iparosok és kereskedők éltek-dolgoztak, ezért ez a piac nekik is jövedelmező volt, hiszen sokan a vásári forgatagból műhelyeikbe és boltjaikba is betértek.

Az Irányi Dániel téri piac 1928-ban, amikor a vásár egészen a Rákóczi útig ért (forrás: Régi Pécs)

A két fő piactér mellett fontos megemlíteni, hogy Pécsett létezett egy búzapiac is, ami meglepően nem a Búza téren volt, hanem a Szent István tér alsó részén, és a búzaárusok mellett edényesek is kitelepültek ide. Emellett a hús- és hentesáruk is kaptak külön piacot a városban, a Kórház téren volt a Disznópiac, a Búza tér déli részén, az Irányi Dániel téren pedig a Marhapiac. A Felsőmalom utcai piacról is érdemes szólni, melyen szintén minden pécsi jót lehetett kapni, ugyanakkor híres volt arról is, hogy nyáron ezt a piacot használták leginkább a – vásárokban gyakran megforduló – pécsi színtársulatok szabadtéri előadásaik helyéül.

Forrás: Régi Pécs, Pécs Története, Aranyosfodorka