Lehetséges-e az, hogy valakit a disznóvágás problémaköre arra sarkalljon, hogy baltával üsse le a feleségét? Bármilyen hihetetlen, Magyarhertelenden mindez megtörtént 1964 januárjának egyik sötét estéjén. Persze lehet, hogy más is állt a háttérben, a férj mindenesetre ehhez a verzióhoz ragaszkodott.
Betöréstől a baltacsapásokig
A jámbor magyarhertelendi és barátúri lakosok már több hete gyanúsan nézegettek körbe-körbe, miután rejtélyes módon több betörés is történt a környéken, a helyi présházakban. A rendőrség hamar munkába lendült, járták a házakat, kikérdezték a gyanúsítottakat. Így jutottak el B. Józsefhez.
1964. február 9-én Józsefet nem máshol, mint a Misi italboltban igazoltatták a rendőrök. Beszállították az őrsre, ahol tagadta a betöréssel kapcsolatos vádakat. De mikor rákérdeztek élettársának hollétére, halálra sápadt, izzadni kezdett, hápogott egy sort és zavaros válaszokat kezdett adni. Aztán nemes egyszerűséggel kitört belőle:
„Élettársamat január első napjaiban baltával agyonütöttem és a szőlőhegyen, a présházban, ahol laktunk, elástam.”
A rendőrök még aznap este megtalálták a hullát a megadott helyen, a présházban, amit igencsak nehéz volt megközelíteni: a barátúr-magyarhertelendi úttól négy kilométerre fekszik, a szomszédos épületektől is sűrű bokrok, fás ligetek választják el, még autóval is nehéz odajutni. Magyarhertelend lakóépületeitől légvonalban is két kilométerre fekszik a présház. Érthető, hogy nagyon fel sem tűnt az asszony hiánya a falubelieknek.
A présházat szegényesen alakították ki és rendezték be. A hagyományos kellékeken túl egy kis szobában egy heverő volt, a falon képek és egy falvédő a következő felirattal: „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád”.
Két-három méterre a szobától nyílott a pinceajtó. A pincében rossz hordók és egy kopott asztalka állt a nedves, dohos falak és a pókhálós gerendák alatt. A sárga agyagos talajban pedig egy másfél méter hosszan, nyolcvan centi mélységben elterülő gödör: ide temette B. József a feleségét.
Zavaros múlt
B. József feleségével együtt élt a présházban. A férfi csapatvezető vájár volt, a nő is a bányánál dolgozott. Mígnem egy szintén ott dolgozó aknász jóvoltából félresiklottak a dolgok, ugyanis a nő megcsalta vele a férjét, ezt B. nem tudta elviselni. Otthagyta a munkáját, elvált feleségétől. Ekkor kezdett először inni.
[su_note note_color=”#dadabc”]Szőlőszomszédja a tárgyaláson úgy fogalmazott, „bűnbarlang” volt az a présház, oda jártak a kétes alakok minden éjjel mulatozni. Második munkaadója szerint viszont jó munkaerő volt, szeretett ugyan inni, de sohasem jött részegen dolgozni.[/su_note]
Mígnem 1961-ben Esztergomból megérkezett egy 34 éves nő, akivel összeismerkedett és magához hívta a kis házba. A nő, Piroska háromévnyi házasság után hagyta ott részeges férjét egyik pillanatról a másikra Esztergomban, és költözött el baranyai rokonaihoz. Megismerkedett és összeköltözött az elvált B. Józseffel – egyik közös, esztergomi ismerősük hozta össze őket: „Jó lesz magának ez az asszonyka, Jóska”.
A következő években állítólag jól megvoltak a szőlőben, talán egy alkalommal hallották panaszkodni Piroskát férje „életmódja” miatt. 1964 január elején elhatározták, hogy spórolt pénzükből – 13 ezer forintból – vesznek egy disznót. Ez lett állítólag minden baj okozója.
A végzetes este
[su_quote]Éppen otthon voltam, a kisbaltához nyelet faragtam. Hazaért a feleségem, a disznóvágásról kezdtünk beszélgetni. Ő azt mondta, hogy nem kell mind a három sonkát ledarálni kolbásznak. Én ezen megharagudtam és fejbevágtam a baltával. Összeesett és még többször is fejbevágtam.[/su_quote]
Miután látta, hogy nem mozdul, ijedtében elrohant, a 8 órás esti vonattal Komlóra utazott. Ott azonban – elmondása szerint – „nem találta a helyét”, így éjfélkor visszautazott és elásta élettársa holttestét.
[su_quote]Éjjel jöttem haza, akkor a feleségemet elástam a présház pincéjében és rátettem egy hordót, meg üvegeket és más limlomot.[/su_quote]
Amikor később valaki érdeklődött iránta a faluban, B. egyszer azzal magyarázta a hollétét, hogy visszautazott Esztergomba, másszor azzal, hogy Kővágószőlősön dolgozik, és már nem jön haza. Mosogat a konyhán és az összegyűjtött 13 ezer forintból Pécsen vesznek házat.
Később inni kezdett, nem bírta elviselni tettének következményét, úgy érezte, az asszony még mindig ott van vele. Bátorsága már nem volt bevallani a dolgot, félt a büntetéstől is. De most, hogy mindent bevallott, kicsit meg is könnyebbült.
Tizenhárom év lett a vége
A bíróság kételkedett benne, hogy a disznóvétel-sonka-kolbász téma okozta a gyilkos baltacsapásokat, mindenesetre B. végig kitartott emellett. Valódi indokokról csak tippelgetni lehetett, hiszen annyira elzárva éltek mindenkitől távol, hogy nem sokan ismerték őket igazán. A legvalószínűbbnek az tűnt, hogy az asszony szabadult volna tőle és visszaköltözött volna Esztergomba, ezért számolt le vele a férfi.
Az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy már az első baltacsapás halálos volt, de B. még bevitt három brutális csapást. Emberölés bűntette miatt a bíróság tizenhárom évi börtönbüntetést szabott ki rá jogerősen. B. József ebbe bele is törődött.
Forrás: Dunántúli Napló Archívum
