Több száz éves, oszmán pavilon helyét határozták meg pécsi kutatók

A magyar történelem egyik legfeketébb napjaként tartják számon 1526. augusztus 29-ét, amikor az egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el a magyar had. A törökök ellen alig 2 óra alatt megsemmisítő vereséget szenvedtünk el, amiben elesett 4000 lovas, 10 000 gyalogos, 7 püspök, 16 zászlósúr és 12 főúr. Az ország pedig uralkodó nélkül maradt. A csata pontos helye máig vitatott, de most egy kutatócsoport olyan megállapítást tett, ami talán segíthet megérteni az ütközet menetét.

Ha Mohács környékén járunk, el sem tudjuk képzelni, egykoron mekkora mocsár lehetett ezen a területen. Már a római időkben is küzdöttek a terület adottságaival. Éppen ezért, minden kimagasló dombocska egyfajta „menedéket” is jelentett.

Római kori téglák tanúskodnak arról, hogy egykoron itt egy épület volt

– Már a római időkben is egy kis erőd volt azon a dombon, amit most kerestünk. A hadiút mellett volt, ami vigyázta a határt – mondja Pap Norbert, a kutatás vezetője.

Az oszmánok pedig a hódoltság idején újrahasznosították a rómaiak épületét és erre helyezték el azt a bizonyos emlékművet, azaz a Szulejmán-pavilont, ami a nagy szultánra emlékeztetett.

A löszös talaj az évszázadok alatt megcsúszott és a pavilon körüli egykori terület is megváltozott

Most ennek a pavilonnak a helyét azonosították a kutatók.

De nemcsak a Szulejmán-pavilon lett meg

A Pap Norbert által vezetett kutatók a források alapján bebizonyították, hogy ez nemcsak a szultán pavilonja volt, hanem később, a felszabadító háborúkat követően az első keresztény emlékezeti hely is egyben.

– Kiderült, hogy a katolikus papok, akik a felszabadítókkal érkeztek a területre, 1687-ben felszabadítási emlékművet is létrehoztak itt – mondja Pap Norbert.

A kutatókat eddig is izgatta, hogy vajon Szulejmán honnan figyelhette hadseregét. Most
azonban bebizonyították, hogy öt lehetséges domb közül a Török-dombon emelték a
keleties pavilonját.

– Már a hódoltság kori források is említenek egy olyan helyet Mohács mellett, a csatatér
környezetében, amely arról híresült el, hogy Szulejmán szultán a csata idején oda ment fel,
ott imádkozott, onnan figyelte meg a hadmozdulatokat – mondja Pap Norbert.

Ez is római kori tégla, amit a Török-dombon találtak

Más források még arról is beszámoltak, hogy ezen a helyen temették el az oszmán
harcosokat.

– Nagyon sok olyan régi térképünk is van, ami erre mutatott rá, amit eddig nem is figyeltek
meg – mondja Pap Norbert.

Ez a pavilon csak az első lépés volt

A mostani kutatásban a Pécsi Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia
kutatói dolgoznak. Az elmúlt hónapok munkái csak az első lépést jelentik.

– Elég nagy területről van szó, amit vizsgálunk még. Ez hosszban meghaladja a 20 kilométert, szélességében pedig a 4-6 kilométert, de bizonyos területeken túl fogunk nyúlni – mondja Pap Norbert.

És hogy mit keresnek még?

A kutatók azt is rekonstruálják, hogyan nézhetett ki a környék a mohácsi csata idején.

– Nagyon csalóka az a kép, ami most a mohácsi síkról adódik. Ha valaki ott jár, akkor kukoricát, szóját lát és nem gondolja, hogy itt volt a csata, hiszen egészen másképpen nézett ki a táj annak idején – mondja Pap Norbert.

A hatalmas környezeti változás a 18-19. században ment végbe a mohácsi síkságon. Ez teljesen eltüntette azokat a környezeti tényezőket, amik meghatározóak voltak a mohácsi csata idejében. De ha megtalálják a csata pontos helyét, a csapatok vonulási útvonalát, még több kérdésre kaphatnak választ a kutatók. Ez azonban hónapokig, de több évig is eltarthat.

 

Hirdetés