A Zsolnay-kútnak közel két évtizeden keresztül nem találtak megfelelő helyet, kalandos története mellett pedig utánajártunk azoknak az eozinlényeknek is, melyek a város egyik legfontosabb jelképévé váltak.
Zsolnay Vilmos emlékére fia, Zsolnay Miklós 1908-ban felajánlotta, hogy díszkutat ajándékoz a városnak. Ez a kút az Irgalmasok temploma mellett álló Zsolnay-kút, a város egyik legismertebb jelképe, melynek története igencsak izgalmas.
Úgy elrejtették, hogy alig találták meg
A kút elkészítésével 1909-ben Pilch Andort bízták meg, aki 1911-re készítette el az emlékmű tervrajzait.
A kutat 1911-ben kezdték készíteni, természetesen a Zsolnay-gyárban, azonban még ekkor sem – sőt, egy évvel később, elkészülésekor sem – tudták, hogy pontosan hol lesz a helye. A város hivatalosan 1913-ban vette át a gyár ajándékát, ugyanakkor még ekkor sem lehetett tudni, hogy hova kerül. A döntést elodázta az első világháború kitörése is, 1914-ben a kutat ezért el kellett dugni a lehetséges fosztogatások és rongálások, támadások elől. Ez annyira jól sikerült, hogy csak a háború vége után 5 évvel, 1923-ban találták csak meg, az Ágoston téri vincellériskola pincéjében.
Ezután kitalálták, hogy az Irgalmasok temploma előtti kis térre helyezik majd, de közben felvetődtek új helyszínötletek is, csak hogy tovább bonyolítsák a dolgot. Volt úgy, hogy a kút a Hal térre vagy a Jókai térre, vagy épp a Szent István térre kerül. Évekig agyaltak és vitatkoztak azon, hogy mégis hova rakják a kutat, végül azonban 1929-ben sikerült kitalálniuk a város vezetőinek, hogy az első ötlet volt a legjobb ötlet. A pécsiek 1930-ban vehették birtokba a kutat a ma is ismert helyén (ahol egyébként a törökök idején „kádi csorgója” állt). Átadóünnepség nem volt.
Érdekesség, hogy Pilch Andor első tervei szerint a kút nagyjából 2 és fél méter magas lett volna, de a gyárban utólag 4 méteresre növelték a méretét, hogy impozánsabb, feltűnőbb és méltóbb legyen Zsolnay Vilmos emlékéhez. A kútról feltehetően minden pécsinek egyből a bikafejes vízköpők jutnak az eszébe – joggal –, azt viszont kevesen tudják, hogy a négy úgynevezett kútkagyló kávaperemén egy pécsieknek írt üzenet olvasható a Zsolnay-családtól: „Zsolnay Vilmos emlékkútja legyen örök szemtanúja Pécs város virulásának, lakói boldogságának”.
Bika vagy ökör?
Térjünk rá a lényegre, a bikafejekre. A legfontosabb kérdés: miért bikafejek? Nos, ahogy Baranyai Pál írja „Zsolnay Vilmos emlékkútja 100 éves” című Mecsek Egyesület által megjelentetett szövegben, az eozinmázas vízköpők formája és mintázata Stróbl Alajos bikafejes „Attila serlegét” idézik, mely a nagyszentmiklósi kincslelet bikafejes kancsóinak formája alapján készült.
A bikafej a századfordulón vált népszerű motívummá, a mitikus nemzeti múltra, kultúrára utaló szimbólumnak tekintették szerte az országban. Székely Bertalan kecskeméti városházában található egyik festményén például a hét vezér ilyen bikafejes tálba csorgatja vérét a vérszerződéskor. Ennek szellemében – írja Baranyai Pál – a vízköpők a nemzeti művészet megteremtéséért munkálkodó Zsolnay Vilmosra emlékeztetnek.
A több évszázados múltra visszatekintő bika jelképállatként kettős jelentéssel bír: általánosságban az ellenállhatatlan erőt testesíti meg, a termékenység, a rendet teremtő hatalom égi jelképe, valamint több vallás atyaistene (Zeusz például bika formában jelenik meg). Sokan azonban nem is bikát, hanem ökröt látnak a Zsolnay-kút vízköpőlényeibe. Az ökör áldozati állatnak számít, így a békés erőkifejtés, a jóság, a nyugalom, a munka és áldozatvállalás jelképe, a keresztény eszmekörben pedig a türelem erényét és a restség bűnét testesíti meg – írja Baranyai Pál. De most akkor a pécsi kút állatai bikák vagy ökrök? Baranyai a következő választ adja:
„Zsolnay Vilmos emlékkútján Attila szilaj bikái békés ökrökké szelídültek, zömök szarvúak, végük tompa, kevésbé harciasak.”
Letört ökörfül
Nem volt mindig jó sorsa a kútnak. 1982. október 7-én egy Pécsett tanuló vidéki középiskolás fiú felmászott a díszkút nyugati vízmedencéjére, ami le is tört alatta. A srác estében belekapaszkodott az egy felső gúlaelembe, de csak azt érte így el, hogy azt is magával rántotta, ami ráesett az egyik ökörfejre és összetörte azt. A megrongált darabokat a Zsolnay-gyárban újragyártották.
A következő, immáron 20 éves esetre bizonyára sokan emlékeznek: 1998. június 24-én egy huszonéves, több éve Magyarországon élő fiatalember vagányságból letörte a kút déli, eredeti ökörfejének bal fülét. Ezek után mind a négy vízköpőt újragyártatták, és a még épségben lévő eredeti elemeket biztonságba helyezték.
