Egy igazi sportember vette át a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Általános Orvostudományi Karának irányítását, miután leköszönő dékánja, Miseta Attila elfoglalta rektori székét. A biofizikai intézet vezetője, Nyitrai Miklós világéletében focizott, vízilabdázott, most utóbbi mellett még tollasozik és fallabdázik is. Új dékánként határozott elképzelésekkel irányítja majd tovább a PTE egyik legerősebb karát.

– Miért választotta a természettudományos pályát?

– Már az egyetem alatt nagyon szerettem az élővilágot, megérteni azokat a bonyolult, érdekes rendszereket, amelyek az élő szervezetben minket működtetnek. Egyértelműnek tűnt a választás, hogy ezekkel szeretnék foglalkozni a továbbiakban.

– Egy debreceni egyetemista hogyan került Pécsre?

– Gondoltam rá, miután lediplomáztam, hogy Amerikába megyek ki dolgozni, de aztán letettem erről. Itthon keresgéltem munkát. Végül egyik ismerősöm édesapja, egy biofizikus, a debreceni egyetemről éppen Pécsre került át, és hívott, tartsak vele. Megkérdeztem, tulajdonképpen hogyan is zajlik majd ott a munka, és amit hallottam, az megtetszett. Így érkeztem ide 1993-ban, azóta is itt vagyok ebben az intézetben.

– Oktatás vagy inkább kutatás? Lehet mérlegelni a kettő között?

– Elválaszthatatlanok, így eldönthetetlen, melyik a fontosabb. Úgy vélem, jó egyetemi oktatás nincsen jó kutatás nélkül. Ha valaki nincsen benne a kutatási miliőben, nincs képben az aktuális eredményekkel, akkor hiteltelenné válik az oktatása. Márpedig az egyetem azért jött létre, hogy a hallgatókat képezze. Ezen a karon ez a két „láb” egyenértékű. Ugyanakkor hozzá kell tenni, ha valaki kiváló kutató, de nem annyira kiváló oktató, vagy fordítva, az is ugyanolyan értékes része a nagy gépezetnek.

„Kutatás-oktatás: elválaszthatatlanok”

– Tudatosan készült a dékáni posztra, vagy hirtelen érte a felkérés?

– Két éve volt, hogy Miseta Attila felkért, ciklusának lejárta után vegyem át tőle a stafétát. Nem számítottam a felkérésre, mindenesetre akkor éreztem meg, hogy helyettesként mennyivel kisebb a felelősség rajtam. Ebben a pozícióban négy éven keresztül része voltam a vezetői csapatnak. Belepillanthattam a karon zajló folyamatokba: milyen irányba halad az intézmény, milyen döntések születnek, mi a helyzet a pénzügyekkel. Úgyhogy a rám váró feladatok nem ismeretlenek.

– A helyi orvosi képzés hazánkban a legjobbak között van és nagy húzóerőt jelent az egész pécsi egyetem számára. Van egyáltalán olyan terület még, amin erősíteni kell?

– Én nem látok olyan területet, amin ne lehetne erősíteni. Az, hogy most a kar mennyire jó, az egy relatív fogalom, nem tudom, mihez mérjük magunkat. Azt viszont tudom, hogy itt minden adottság megvan ahhoz, hogy képzésben a világ elit egyetemei között legyünk.
Persze vannak még bőven feladatok előttünk. Az oktatás fejlesztése bármikor elkezdhető, ötletek vannak minden területen, a források is rendelkezésre állnak – csak bele kell vágni.

Nyitrai Miklós szerint mindig van hová fejlődni

A kutatások területén talán kijelenthető, hogy a többi hazai egyetemhez képest jók vagyunk, de hátradőlni itt sem szabad. Tovább kell menni: megnézni, hogy működnek a dolgok a külföldi, nagy egyetemeken. Úgy gondolom, semmivel nem vagyunk rosszabbak, lassan már gyengébben felszereltek se. Minden lehetőségünk megvan, csak jól kell tudni kiaknázni ezeket.
Az ijesztően, ugyanakkor megtisztelően nagy kihívás az, hogy végigvigyük a feladatokat, fejlődjünk tovább, ne csak egyszerűen, csendesen „elvezetgessük” a kart.

– Folytatja az elődje, Miseta Attila által kijelölt utat, vagy egy más irányt választ?

– Miseta Attilától rengeteget tanultam, az alapelveink mindig is egyeztek. Én mindazokat a vezetői készségeket szeretném elsajátítani, amiket elődöm már magáénak tudhat. Ugyanakkor a habitusunk, karakterünk más, nincs is két egyforma ember. Úgy gondolom, a saját személyiségemet is óhatatlanul bele fogom vinni az irányításba. Egyébként szerencsésnek érzem magam, egy nagyon eredményes kart vehetek át.

– Ki várja otthon egy munkanap végén?

– Egy szerető család! Huszonhárom éve vagyok nős, feleségemmel mindenben támogatjuk egymást. Fiam Budapesten, a BME-n tanul villamosmérnöknek, lányom pedig kémia szakos, itt Pécsen. Enélkül a stabil háttér nélkül úgy gondolom, a közelébe se jutottam volna ezeknek a pozícióknak.

A családnak rengeteget köszönhet az ÁOK új dékánja

– Szabadidejében mivel szeret foglalatoskodni?

– Szeretem a sportokat, fiatalon rendszeresen játszottam a debreceni egyetemi futballcsapatban, vízilabdáztam is. Ma már lazítottam a tempón, de most is hetente négy alkalommal tollasozom, fallabdázok. A vízilabdával nem tudtam szakítani, most is játszom egy amatőr csapatban! Persze ez már nem a versengésről szól, a jó közösség nagyon fontos. Ha tehetem, horgászkodom is néha – a halfogás itt is csak járulékos, fontosabb a csend, a béke.

Névjegy
Prof. Dr. Nyitrai Miklós 1969-ben született Debrecenben. Ott szerzett diplomát is, 1993-ban érkezett Pécsre, ahol 1997-ben PhD-fokozatot szerzett. 2007-től az MTA doktora. 1997-től 2000-ig a PTE Biofizikai intézetének adjunktusa, 2000-től 2006-ig docense, 2006-tól pedig intézetigazgató. 2009-ben vehette át professzori kinevezését. 2014-től a tudományos dékánhelyettesi szerepet töltötte be. 2018. július 1-től az Általános Orvostudományi Kar dékánja.

Hirdetés