Hirdetés

A PMFC labdarúgócsapata mindenkit meglepett az elmúlt két és fél hónapban. Tizenegy fordulót követően még veretlen az NB II.-ben, és vezeti a tabellát olyan, kimondottan a feljutásra pályázó nagyágyúkat maga mögé utasítva, mint az MTK, a Diósgyőr és a Gyirmót. Weitner Ádám, a pécsiek vezetőedzője amellett, hogy persze örül a jó szereplésnek, biztos benne, hogy csapata még jobb lesz.

– Tegye a szívére a kezét, és mondja meg: gondolta volna, hogy ilyen pazarul fognak szerepelni?

– Őszintén szólva egyáltalán nem gondolkoztunk előre, mert nem is volt rá időnk – vallotta be a PMFC fiatal trénere. – Négy héttel a bajnokság rajtja előtt érkeztem a klubhoz, és alig volt játékosunk, így minden gondolatunkat az kötötte le, hogy mi lesz holnap, meg holnap után. Nem igazán volt energiánk a jövőbe tekinteni. Az volt a fő feladat, hogy minél gyorsabban olyan játékosokat tudjunk szerződtetni, akik emberileg, meg szakmailag is beleillenek az elképzeléseinkbe.

– Az eddigiek alapján úgy fest, ez sikerült.

– Hála Istennek valóban. Bár amikor ez kiderült, onnantól sem tudtunk igazán előreszaladni gondolatban, csak meccsről meccsre haladtunk.

– Az elején mi volt a legfontosabb? Az erőnlét? A taktika?

– Az, hogy mindenki ismerje meg a másikat. Anélkül ugyanis lehetetlen csapatot építeni, hogy ne tudnánk a másikról, kicsoda, micsoda. Hogy honnan jött, van-e barátnője vagy felesége, gyerekei. Ez a legfontosabb egy csapat életében, hogy meglegyen a kohézió. Volt szerencsénk elmenni egy egyhetes edzőtáborba, ahol azért igyekeztünk néhány dolgot bevetni a stábbal, hogy meggyorsítsuk ezt a folyamatot. Például mi döntöttük el azt, hogy ki kivel került egy szobába. Utólag már tudom, hogy ez nagyon jól sült el.

– Az hagyján, hogy vezetik a bajnokságot, de 11 kör alatt csupán 6 gólt kaptak, a mezőnyben a legkevesebbet. Önnek ennyire fontos a védekezés?

– Minden edző másként lát neki a csapata felépítésének. Valaki elől kezdi, más hátul. Én attól függetlenül, hogy csatár voltam, inkább hátulról szeretem elkezdeni az építkezést. Fontos, hogy az alapok rendben legyenek. A fizikai állapot után azon volt a fókusz, hogy az egyéni- és a csapatvédekezés is rendben legyen. Ami nekem nagyon örömteli – nyilván a kevés kapott gól mellett –, hogy az ellenfeleinknek alig akadt helyzete az utolsó hat meccsen. A Pakstól a kupában kaptunk egy tizenegyes gólt, meg most a Soroksár ellen egy átlövés volt, de a védelmünket ott sem játszották át valójában.

Weitner Ádám szereti, ha stabilan áll a lábán csapata védelme

– Nyilván a 23 megszerzett pontot nem kell megmagyarázni, ahogyan az első helyet sem. Ezzel együtt azért nem lehet azt állítani, hogy sok gólt lőne a csapata. Hitvallása szerint az 1-0 lenne a legjobb eredmény?

– A csapatjáték felépítésében a nehezebbik rész mindig a támadójáték. A védekezést könnyebb szervezni. Most itt tartunk éppen, de ez nem azt jelenti, hogy feladtuk a dolgot. Nyilván nem csak a védekezést gyakoroltuk az elmúlt három hónapban. Nekem az a fő célom, hogy kialakuljon egy stílus, amiről messziről felismernek minket. Azt gondolom, ez már kezd körvonalazódni, és ha kiforrott stílusról még nem is beszélhetünk, azért erőteljes stílusjegyeket már fel lehet fedezni a játékunkon.

– Ami kívülről látszik az az, hogy igyekeznek támadó szellemben játszani, igaz, a befejezésekkel akadnak még bajok.

– Támadó vagyok, nem is kérdés, hogy szeretném, ha több gólt szereznénk, de ez egy folyamat. Szerintem jól haladunk ebben, és nagyon bízom abban, hogy télig tudunk annyit előre lépni ezen a téren is, hogy több gólt tudjunk szerezni. Nyilván ez egy felnőtt, profi csapat, ahol egyértelmű, hogy az eredmény nagyon fontos, de nem az a célunk, hogy mindig „csak” 1-0-ra nyerjük a meccseinket. Ezt a kettőt kell egyensúlyba hozni, az eredményességet, és a gólgazdag támadójátékot.

– Mondjuk az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a megfelelő minőségű játékosok megvannak ehhez, Tóth-Gábor Kristóf például máris közönségkedvenc lett.

– Azt azért tegyük hozzá, hogy ez egy nagyon fiatal csapat, a bajnokságban az egyik legfiatalabb, 23 éves átlagéletkorral. Most a hétvégén a Soroksár ellen egy 2003-as, és két 2001-es születésű támadó játszott. Úgy próbáljuk őket felépíteni, fejleszteni, hogy mellette ne helyezzünk rájuk az életkorukból is adódóan elviselhetetlen terhet. A helyén kell kezelni a dolgokat. Fontos körülmény, hogy nem NB I.-es, vagy NB II.-es topjátékosokat igazoltunk. Viszont akik a jelenlegi csapatot alkotják, mindannyian hisznek a közösségünk erejében, és fejlődni szeretnének, aminek mi a stábbal nagyon örülünk, ugyanis ez nekünk is ugyanúgy célunk az egész csapat tekintetében.

A szurkolók máris imádják a PMFC nyáron szerződtetett támadóját, Tóth-Gábor Kristófot

– Ha valaki csak a meccsek utáni nyilatkozatait látja, egy már-már érzelemmentes ember képe rajzolódik ki. Visszafogott, nem ragadtatja el magát. Az sem igazán látszik, ha elégedetlen, de egy jól sikerült meccs után is elég tárgyilagos. Ez megtervezett kommunikáció?

– Valóban ilyennek látszom? Akkor ennek nagyon örülök, mert amúgy abszolút nem ilyennek számítok szerintem, a pályán kifejezetten vehemensnek tartom magamat – mosolyodott el a szakember. – Próbálom mindig helyén kezelni a dolgokat. Nem az a típus vagyok, aki közhelyeket pufogtatva akar kommunikálni. Az ellenfelekkel sem szeretek foglalkozni. Tőlem például aligha fogják azt hallani, hogy „megérdemeltük volna a győzelmet”, meg hogy „nem volt szerencsénk”. Szerintem nincs olyan, hogy szerencse. Munka van, meg teljesítmény, amit a pályára kitesz a csapat.

– Az is feltűnő önnel kapcsolatban, hogy az épp hiányzó játékosokról egy szót sem ejt. Pedig ha valamikor, az utóbbi pár hétben bőven lett volna oka a panaszra, hiszen fél csapatnyi hiányzója akadt a PMFC-nek. Nem is zavarja, ha kiesik valaki, vagy csak nem akar erre hivatkozni?

– Elég sok időt töltöttem el a profi futballban ahhoz, hogy tudjam, a fociban mindig is voltak és lesznek is sérülések. Ha ezen elkezdek idegeskedni, az a csapatnak nem jó. Ha valaki kiesik, más lép a helyére, ezért is vagyunk csapat. Nem egy-egy játékosra akarom felépíteni a játékunkat. Nem egyéneket emelek ki, hogy azok húzzák a szekeret, hanem azt akarom, hogy a közösség húzza magával az egyént. Ez egy nagyon fontos alaptétel.

–  Addig nincs is gond, amíg 2-3 hiányzó akad, ezt láttuk is a bajnokságban, gyakorlatilag a játékon ez nem látszik meg. De ott van például a Kozármisleny elleni bajnoki, ahol nagyjából a B csapat állt fel, és azért ott már látszott, hogy az nem ugyanaz a szint.

– Ezzel nem értek egyet. Egyfelől az egy teszt volt. Közel az átigazolási időszak végéhez tétmeccsen akartunk megnézni mindenkit, hogy adott esetben még hova kell igazolnunk, vagy épp az addig kevesebbet szereplők közül kire lehet számítani hosszú távon is. Emiatt változtattam hét helyen is akkor az előző hétvégi csapaton. Megjegyzem, amúgy sem félek ilyen döntéseket hozni. Akkor például még nagyon a szezon elején voltunk, fizikálisan nem is volt még olyan szinten a társaság, hogy egy héten három meccset bírjanak a játékosok, ahogyan én elvárom. Minden egyes edzést mérünk, látjuk a számokat, amik sosem hazudnak.

– Akkor az a 0-0 és az a játék nem is olyan rossz?

– A meccs nem sikerült jól. A csapatvédekezést gyakoroltuk, megjegyzem, az sem ment igazán, hiszen három ziccere volt az ellenfélnek. Így visszatekintve, hogy három nappal később a Diósgyőrt megvertük, az a mislenyi mérkőzés azért nekem ott nagyon fájt, hiszen a végén egy olyan gólt lőttünk, ami még a Holdról is látszott, hogy teljesen szabályos volt.

– Akkor mégiscsak van olyan, hogy szerencse?

– Ez nem szerencse kérdése. Emberi hiba. A foci része ez is.

– Szóval igazából mindegy, ki hiányzik épp. A legtöbb posztra ez valóban igaz, hiszen azért bő a keret. De igaz például Tóth-Gábor Kristófra is? Hétgólos már, és egyedüli klasszikus befejezőcsatár a csapatban.

– Nyilván nem mindegy, hogy van-e a pályán egy klasszikus center, vagy sem, hiszen ez befolyásolja a játékot. De ugyanilyen oszlopos tagja a védelemnek Rácz Laci. Amikor kiesett, megoldottuk a pótlását. Ha Kristóf esne ki, akkor is meg fogjuk oldani. Vannak támadóink, nem kell aggódnunk emiatt. Nézzük Harsányit, aki nagy erőssége a PMFC-nek, de az ő hiányával is megbirkóztunk.

A PMFC edzője nem nagyon foglalkozik azzal, hogy épp melyik játékosát kell nélkülöznie

– A listavezető pozíció mennyire hozta meg az étvágyát?

֪– Pórbáljuk a helyén kezelni a dolgokat. A mi erősségünk az, hogy tudjuk, kik vagyunk, és erős alapokon nyugszik az értékrendünk. Itt nincs olyan játékos, aki úgy lép be, hogy az orrába esik az eső. Itt nincsenek sztárallűrök. Nyilván óriási dolog, hogy az első helyen állunk, de messze még a vége, és mint említettem is, igyekszünk a helyén kezelni a sikert is, ahogy az esetleges kudarcot. Amellett, hogy egy teljesen normális, kiegyensúlyozott háttérrel rendelkezünk, az akadémián a takarítónőktől kezdve a vezetőségig mindenki azért dolgozik, hogy nekünk jobb legyen. Ezért is számít nagyon sokat ez az eredmény. Természetesen amikor adódik egy ilyen lehetőség, azt meg kell ragadni. De nem gondolkodunk ezen sokat, mert ha az járna a fejünkben, hogy mi vagyunk az új Kecskemét, akkor biztosan nem lennénk azok. Csak a következő meccs számít, semmi más.

– És ön szerint reális az első hely?

– Valószínűleg nem reális, mert a Diósgyőr, a Gyirmót és az MTK sokkal nagyobb költségvetésből dolgozik, papíron sokkal jobb játékosokkal rendelkeznek. De az igazat megvallva, pont nem érdekel, hogy mi reális, vagy mi nem. Engem csak az érdekel, hogy az én csapatom az eddigi meccseinken gyakorlatilag mindig jól végezte a dolgát, és annak megfelelően teljesített, amit adott pillanatban várni lehetett, vagy néha még jobban is. Nekem az jó visszacsatolás, hogy a közönségnek is tetszik, amit csinálunk. Nem feltétlenül azért, mert mindig sziporkázóan játszunk, hanem mert kívülről is látszik, hogy a srácok odaadóan és szenvedéllyel futballoznak.

Az eddigi tizenegy forduló során bőven volt oka az ünneplésre a pécsi csapatnak

– Nem nehezedik rá a csapatra az, hogy vezetik a tabellát?

– Nincs nyomás. Mindenkinek vannak álmai, egy sportolónak is. Az, hogy vezetjük a bajnokságot? Mindenkit fel kell, hogy dobjon, és azt látom, hogy fel is dob. Ha most arról szólna a közbeszéd, hogy nekünk fel kell jutnunk, és folyton ez szólna mindenhonnan, na az nyomás lenne, mert jelenleg ezt elvárni nem lehet ettől a csapattól.

– Akkor végeredményben mi is ez a helyezés?

– A munkánk gyümölcse. És mi a munkában hiszünk.

Fotók: PMFC / Kurdi József

Hirdetés