Hűséget fogadtunk, nem vakságot! Szokták mondani a férfiak, ha rajtakapjuk őket, miközben csinos nőket stírölnek. Hát nézelődjünk mi is. Rovatunkban olyan pécsi férfiakat mutatunk be, akik izgalmas személyiségükkel, munkájukkal és nem mellesleg megnyerő külsejükkel felkeltették az érdeklődésünket. Hiszen Pécs tele van jó pasikkal, csak meg kell őket találni!
Kistamás Zsolt tavaly nyár óta erősíti a PVSK vízilabdacsapatát. Szó szerint, mert érkezése óta több mint ötven gólt lőtt. Korábban játszott Szolnokon, Debrecenben, sőt Ausztráliában is megfordult. Bár sportpályafutását időnként felfüggesztette, a víztől soha nem szakadt el igazán. Dolgozott óceánjáró hajón, próbálkozott a szörfdeszkával, és a halakat sem veti meg. Bár szereti Pécset, egyszer majd hazatér Ceglédre, hiszen a látszat ellenére a béke és nyugalom híve.
– Mióta vízilabdázol? Mi vonzott a medencébe?
– Tíz éves koromban kezdtem el úszni, de az edzőmnek hamar feltűnt, hogy jól bánok a labdával. Édesapám ekkor nagyon fellelkesült, és az ő „unszolására” váltottam.
– A sport megkövetel egyfajta rendszerességet. Gyerekfejjel könnyen megbarátkoztál a feszes időbeosztással?
– Iskola előtt hatkor már a medencében kezdtem, majd suli, ebéd, és délután még egy edzés. Nyilván nem volt annyi időm, mint a többi gyereknek, de nem éreztem úgy, hogy kimaradnék valamiből. A vízilabda nem magányos sport, így sok barátra tettem szert az évek alatt.
– Ma is ilyen feszített a tempó?
– Most három edzésünk van naponta, reggel fél kilenckor a konditeremben kezdünk, utána irány a medence. Ha végeztünk, akkor délután van időm egy kis pihire. Ezt általában ebéddel és alvással töltöm, mert este jövünk vissza az uszodába egy újabb edzésre.
– Ha jól tudom, volt időszak, amikor lazábbak voltak a napjaid…
– Igen, így van. Mindig is nagy álmom volt, hogy egy óceánjáró hajón dolgozhassak, és szerencsére 2008-ban adódott is egy lehetőség: hét hónapig pool boy voltam egy hatalmas hajón. Szép időszak volt, álomszép helyeken jártam, és a munkában sem kellett megszakadnom, de aztán elkezdett hiányozni a vízilabda, így hazajöttem.
– Hol folytattad ezután?
– Visszatértem Ceglédre. Játszottam egy kicsit a helyi csapatban, majd újra adódott egy külföldi lehetőség, amit nem hagyhattam ki. Ausztráliába utaztam, ahol egy szezon erejéig egy kisebb csapatban játszottam, és mellette dolgoztam. Tudni kell, hogy Ausztráliában a vízilabdát nem űzik profi szinten, fizetés sem jár érte. De ez egyáltalán nem volt gond, hiszen a sport mellett gyakorolhattam az angol nyelvet, és sok érdekes emberrel találkoztam. Egyetlen negatívumként a szörnyű hőséget említeném meg.
– Akkor tényleg sok mindent láttál már a világból. Merre vitt az utad Ausztrália után?
– Először Debrecenbe, majd tavaly nyáron Pécsre igazoltam. Itt jól érzem magam, megszerettem a csapattársaimat. Elégedett vagyok.
– Vízparttal ugyan nem szolgálhatunk, de azért tetszik a város?
– Mint mondtam, jól érzem magam, bár őszintén szólva inkább tengerpart és óceánpart kedvelő vagyok.
– Ha már itt tartunk, lányok terén van ideálod?
– Hát ez nehéz kérdés, de ha mindenképpen meg kell adnom néhány jellemzőt, akkor a magas, vékony, barna lányok azok, akik igazán tetszenek. De ez nincs kőbe vésve. Amit viszont nem szeretek, az a túl sok smink. Szerintem ha egy nő szép, akkor vastag smink nélkül is az.
– Ez az egyetlen női szokás, ami zavar?
– Hát több nem jut az eszembe… Bár…, mégis van egy. Ki nem állhatom, amikor a lányok a tükörben fotózzák magukat, és a képeket feltöltik a facebook-ra. Na, az kiakasztó.
– Milyen hobbikat űzöl rendszeresen vagy kevésbé rendszeresen?
– Szeretek például horgászni: ezt a hobbit az édesapám ragasztotta rám. Ha hazautazom, általában elmegyünk pecázni egy kisebb baráti társasággal. Szeretem nézni a szörfversenyeket, Ausztráliában én is tettem egy próbát a deszkával, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én sportom, biztonságosabb, ha inkább csak nézem. Emellett szeretek filmet nézni, és érdekel a lakberendezés is, egyszer talán elvégzek egy tanfolyamot…
– Tervek, ötletek a távoli jövőre?
– A lakásvásárlást otthon, Cegléden tervezem. Szeretem, hogy csendes, nyugodt, családias kisváros. Édesapámnak van ott egy vendéglátóipari egysége, egy kocsmája, amit szeretnék vele együtt tovább működtetni. Nagyjából ennyi, és ha adódik egy újabb lehetőség, akkor talán külföldre is megyek még.
