Ha azt hitted, hogy érdemes sportoltatni a kisiskolásod, tévedtél: mert elengedhetetlen! 6-9 éves életkorban van ugyanis a mozgásfejlődésük csúcsidőszaka, vagyis ebben a korban tanulják meg a gazdaságosabb és minőségibb mozgásokat. Arról, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy ebben a kritikus időszakban az okoseszközök előtt ül a pici, pécsi szakembereket kérdeztünk.

hirdetés

Az óvodáskorúak többségében esetlenek, ügyetlenek és koordinálatlanok, így bár egyre jobban terjed, hogy az ovisokat aktívan sportoltatják, ebben a korban még nem alkalmasak arra, hogy olyan minőségben tanulják meg a mozgásanyagot, mint ahogy azt az edző, vagy a szülők elvárnák. Az idegrendszer ugyanis a 6-9 éves életkori szakaszban éri el a kritikus állapotot, vagyis minél több inger éri – minél több mozgásformát megismer – annál fejlettebb lesz.

– Ebben a korban az a jó, ha minél több mozgásformával megismertetjük a kicsiket. Hiszen egy kungfuórán teljesen más mozgásanyagot, ingereket kap, mint egy torna- vagy kosárlabda-foglalkozáson. Minél több sportot próbál ki a kicsi, annál hatékonyabban fejlődnek a motoros képességei: a kondicionális képességek, a koordinációs képességek, valamint az ízületi mozgékonyság – mondja Szabó Dorottya gyógytornász, a PTE ÁOK Sportmedicina tanszék munkatársa.

Ha teheti a gyerek, ússzon, tornázzon, és lehetőleg válasszon valamilyen csapatsportot és küzdősportot.

Gyakori probléma, hogy ebben a korban a gyerekek a képernyő elé ragadnak, ami nem csak a mozgásszervrendszerüket érinti, de nem is kapja meg azokat az ingereket a szervezete, amire szüksége lenne – márpedig ezek később nem, vagy nagyon nehezen fejleszthetők.

– Az, hogy az idegrendszer nem kapja meg a kellő stimulusokat, vagyis hogy ebben a kritikus korban nem mozog kellő mértékben a gyermek, az a kognitív funkciókat is érintheti. Ez azt jelenti, hogy az emlékezetre, a téri gondolkodásra, a reakcióidőre, és a figyelemre is hatással lehet a mozgáshiány. A későbbieknek ezek akár tanulási nehézségeket is okozhatnak – emeli ki a pécsi gyógytornász. Hozzáteszi, ha ebben az életkorban az élete szerves részévé tudjuk tenni a testmozgást, azzal egy olyan fizikai műveltség birtokában lesz, mellyel a későbbiekben az egészséges szokásokon és a mentális egészségen keresztül könnyebben lesznek tanulmányi sikerei is.

Mindegy, hogy mit mozog, a játszóterezés is borzasztóan hasznos!

Mint ahogy erről korábban részletesen beszámoltunk, a játszóterek egészen kis kortól, tinédzserkorig rendkívül hasznosak. Radnai Yvette gyógypedagógus, kognitív fejlesztő terapeuta szerint a kisiskolás korú gyerekekre is fejlesztő hatással vannak a játszótéri elemek, így a hinta, a kötélmászókák, a trambulin, a csúszda mind-mind fejlesztik a mozgáskoordinációt, a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket és az ügyességet, a játszózás iskoláskorúaknak hatékony a stresszoldásra, valamint fontos szerepet játszik a már sokat emlegetett központi idegrendszer érésében is.

– A játszóterezés az idegrendszeri érést segítő hatása miatt, és a jobb és a bal agyféltekének összehangolása miatt is nagyon hasznos. Koncentrációra, figyelemre, kitartásra nevel. Ma már köztudott, hogy a diszlexiás és diszgráfiás gyermekek zöménél fellelhető valamilyen mozgásfejlődési elmaradás – hangsúlyozza Radnai Yvette.

Hirdetés