Nem viccelünk: Magyarország foci Eb győztes, ráadásul pécsi a gólkirály! A magyar ügyvédválogatott nyerte az 5. alkalommal kiírt Eurolawyers-t, az ügyvédek futball Európa-bajnokságát. A magyar válogatott 15 ország 37 csapata közül tudott diadalmaskodni az Olaszországban rendezett tornán, ráadásul egy pécsi jogászt, dr. Hergenrőder Tamást választották meg az Eb legjobbjának, aki ezenkívül 12 találatával a gólkirályi címet is bezsebelte. A friss kontinensbajnok csapat húzóembere nem ma kezdte a focit, de az NB I helyett a családját és a karrierjét választotta.
– Gyakran rendeznek az ügyvédeknek hasonló tornákat?
– Én csak 2006-ban kerültem a csapatba, de a többiek már régebb óta járnak ilyen bajnokságokra. Minden esztendőben van ugyanis egy nagy esemény: a páratlan években Európa-bajnokságot, míg a párosakban világbajnokságot rendeznek. Ilyenkor közel ezer ügyvéd jön össze ezeken a megmérettetéseken, mindig más-más helyszínen.
– Hány pécsi ügyvéd tagja a válogatottnak?
– Sokan szoktunk menni Pécsről, ezúttal azonban mindössze ketten képviseltük a várost. A csapat gerincét egyébként a fővárosiak alkotják, nekik szervezett csapatuk is van. A különböző viadalokon ehhez a maghoz szokott csatlakozni még pár kolléga vidékről.
– Akkor nem igazán tud összeszokni a csapat.
-Évente csak 1-2 tornára tudunk így összejönni, ennek ellenére az együttes magját alkotó ügyvédek már elég jól ismerik egymást. De az ismertség nem elég, a csapatba kerüléshez elengedhetetlen, hogy mindenki legalább heti rendszerességgel focizzon. Én például jelenleg Szederkényben játszom a megyei első osztályban.
– Milyen speciális szabályok vannak az Eurolawyers-en?
– A meccsek rendes, nagyméretű pályán zajlanak, kétszer 30 percig. A tornára viszont két kategóriában nevezhetnek a csapatok, a játékosok kora alapján. A Classicon már ügyvédjelöltek is részt vehetnek, míg a Masteren csak 35 év feletti jogászok játszhatnak. Mi idén ebben a kategóriában indultunk, mert engem és egy társamat korkedvezménnyel oda is be lehetett regisztrálni.
– Melyik volt az Eb legemlékezetesebb meccse?
– Egyértelműen a döntő, amit tizenegyesekkel nyertünk meg. Duplán izzasztó volt a helyzet, hiszen a rendes játékidő után még kétszer 10 percet játszottunk a tűző napon az igen jó erőkből álló helyi Napoli ellen. A büntetőknél pedig – szintén pécsi – kapusunk, dr. Váradi Gábor parádéjára is szükség volt. Ő egyébként az egész tornán remekelt, hiszen mindössze egy gólt kapott, azt is büntetőből. Ráadásul sok olyan védése volt, ami lélektani előnyhöz juttatott minket.
– Te lettél a torna gólkirálya, de ez egyáltalán nem volt meglepetés, hiszen korábban magas szinten fociztál.
– Bár nem voltam meghatározó játékos, de másfél évig fociztam a PMFC-ben, ahol 2003-ban tagja voltam az NBI/B-s bajnokcsapatnak. Ezután azonban az – akkor még – NB III-as Kozármislenybe igazoltam, mert fontosnak tartottam a jogi tanulmányaimat, így már nem tudtam annyi edzést vállalni. De az új együttesem is jó választásnak bizonyult, hiszen egy nagyszerű emberekből és játékosokból álló keret jött össze a baranyai kisvárosban, amellyel néhány év alatt fel is jutottunk a másodosztályba. Sokan még mindig nagyon jó barátaim abból a társaságból.
– Meddig játszottál ott?
– Összesen 6 és fél évet, ebből három évet húztam le az NB II-ben, ami közel 70 meccset jelent. Arra például roppantul büszke vagyok, hogy munka mellett futballozva mindig bőven az anyagi lehetőségeink felett teljesítettünk, ráadásul én vagyok a Kozármisleny SE összesített góllövőlistájának 3. helyezettje. Nagyon szép éveket töltöttem ott, mindig jó szívvel gondolok vissza a csapatra, a vezetőkre, a közegre, ezért is fáj, hogy ott kellett hagynom őket.
– Mi volt a váltás oka?
– Nagyon nehéz volt összeegyeztetni az esetenként napi két edzést a munkámmal. Ráadásul a családommal is több időt szerettem volna tölteni, hiszen megszületett az első gyermekem. Bár otthon és az irodában mindig támogattak, volt egy határ, amin túl már nem tudtam összeegyeztetni a teendőimet. 2010 nyarán ezért úgy döntöttem, hogy ezen a szinten már nem focizok tovább. Ráadásul, amint lezártam magamban a focikarrieremet, a Siófok NB I-es szerződést ajánlott.
– Nem lehetett könnyű visszautasítani.
– Valóban nem volt az, de inkább a családomat választottam. Viszont a focival természetesen nem hagytam fel, és amíg a testem bírja, folytatni fogom, hiszen nagyon sok mindent kaptam a sportágtól: fegyelemre és kitartásra tanított, ráadásul sok barátot szereztem a pályán. Ezért megpróbálom a gyermekeimet is a sport irányába terelni.
– Jövőre hazai pályán a világbajnoki arany a cél?
– Biztos nagyon népszerű lesz a torna Budapesten, hiszen tényleg az egész világból érkeznek majd csapatok. Dél-Amerikából, Afrikából és a Távol-Keletről például mindig számos együttes szokott elutazni a vb-re. Sok érdeklődőre számítunk, ami csak tovább fokozza az izgalmakat. De számunkra mindig a végső győzelem a cél, pláne Magyarországon.
