A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiumának tizenegyedik osztályos tanulója osztotta meg lapunkkal gondolatait a járványhelyzetről.
„Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy az elmúlt pár hétben a járványhelyzet miatt gyökeresen
megváltozott mindannyiunk élete. Az utcák kiürültek, az üzletek ajtaján a zárva tábla látható, és ezzel egy időben a diákok és a tanárok is otthonaikba kényszerültek, hogy ott folytassák tanulmányaikat, illetve a tanítást.
Szinte egyik napról a másikra mindaz, ami addig megszokottnak tűnt, egy ideig kilép életünkből, és más feladatok veszik át a helyüket. Meglepően tapasztaltam, hogy rengeteg apróság, ami szinte a mindennapjaim része volt, mennyivel többé, emlékezetesebbé tette a napjaimat. Reggelente már nem kell futnom a vonatra, már a baráti mosollyal egybekötött »hello«-k sem ütik meg a fülemet, és Balaton szeletet sem kapok senkitől a Kossuth téren. Ebben az időszakban értékelődött fel bennem igazán, hogy milyen jó érzés, amikor reggelente szép napot kíván az egyik tanárnő, vagy milyen is lenyomni a könyvtár ajtajának csikorgó kilincsét, ahol a könyvtáros tanárnő mindig nagy mosollyal fogad bennünket, és érdeklődik hogylétünkről.
Mindezek helyett most osztálytársaimat egy monitor kijelzőjén látom, sokukkal természetesen a kötelező órákon kívül is rendszeresen beszélgetünk. Ezek a beszélgetések alkalmat adnak arra, hogy egy sokkal komolyabb beszélgetés alakuljon ki közöttünk, ilyen beszélgetések kialakulására a rendes oktatási körülmények között csak ritkán lenne lehetőségünk. Ezenkívül a hosszabb határidős feladatok lehetőséget nyújthatnak számunkra, hogy elsajátíthassuk, miként osszuk be saját időnket.
Ebben az időszakban mindenkinek azt tanácsolom, hogy a felszabadult időnket próbáljuk olyan dolgokkal tölteni, amelyek többé tesznek bennünket. Vegyük észre azokat az apróságokat, amelyek életünket szebbé teszik, és helyezzünk megfelelő hangsúlyt a valós értékekre. Próbáljunk meg harmóniát teremteni mindennapjainkban. Továbbá vigyázzunk egymásra, vigyázzunk magunkra!”
Grunda József Árpád – 11. E, Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma
Diáktársai véleményét is megkérdezte a megváltozott helyzetről:
Grunda József Árpád: Kilencedikes diákként milyen tapasztalataid, élményeid vannak az új rendszerrel kapcsolatban, sikerült-e az ezt megelőző idő alatt olyan szoros osztályközösséget, kapcsolatokat kialakítani, amelyek a mostani helyzetben is megállják a helyüket?
Laura: Az online oktatási rendszerben nagyon lecsökkentek a személyes kontaktusok, amit
nagyon sajnálok. Vannak tantárgyak, amelyeket ilyen formában lényegesen nehezebb megérteni, leginkább azokat, amelyeket a megszokott körülmények között is néha nehezünkre esik megérteni. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ennyi idő alatt egy nagyon jó osztályközösséggé formálódtunk. Van egy szűkebb baráti csoportom is az osztályból, akikkel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.
Grunda József Árpád: A végzősök életében sok izgalmas és fontos pillanat történik. Mi az, ami idén változik?
Rita: Az ember nem így képzeli el a négy év végét. Jó lett volna egy szép ballagás, és érdemes lett volna kihasználni, hogy végre összetart az osztályközösség. Iszonyatosan sajnálom, hogy a szerenádok sem valósulhatnak meg, amivel megköszönhettük volna a tanárok munkáját. Az is bánt, hogy a tablónkat nem nézhetik meg az emberek az utcán, pedig szerintem nagyon jól sikerült.
Grunda József Árpád: Mennyivel más, nehezebb vagy éppen könnyebb ilyen formában az érettségi vizsgákra készülni?
Rita: A távoktatással egyáltalán nem egyszerű felkészülni az érettségire. Elvárják tőlünk, hogy a maximumot nyújtsuk, de mi is ugyanúgy izgulunk mások és a saját egészségünkért. És nagyon hiányoznak a barátaink is, mert hiába ez a nagy internetes láz, azért a személyes kapcsolatok igenis kellenek. Nehéz a tanárokkal is rendesen tartani a kapcsolatot, nem tudok minden egyes kérdésemmel azonnal szünetben odafutni hozzájuk. Vannak tantárgyak, amiket különösen nehéz interneten tanulni, nekem ilyen a fizika fakultáció, ahonnan a kísérletek eléggé hiányoznak. Nem egyszerű itthon az érettségire sem gyakorolni, mert sok minden eltereli az ember figyelmét; testvérek, állatok és maga a kényelmes otthoni környezet. Megpróbálom kihozni a helyzetből a lehető legjobbat, és a tanárok is próbálnak ebben segíteni, azonban a pánik és az aggodalom azt hiszem, most mindannyiunk mindennapjainak a része.
