A következő napokban szinte nyárias idő várható, így a szerdai ünnepnapon és a hétvégén bizonyára sokan mennek majd kirándulni. Természetjárás közben azonban veszélyek is leselkedhetnek ránk. A kisgyerekekre különösen oda kell figyelni, nehogy megkóstolják az erdőben fellelhető növények levelét, termését. A biztonságos kikapcsolódás érdekében ezért egybegyűjtöttünk néhány könnyen összetéveszthető ehető és mérgező növénypárost.
Galagonya vs. pirítógyökér
Az éretten piros színű, ehető erdei gyümölcsök között említhetjük a húsos som vagy a galagonyák terméseit. Mérgező piros terméssel rendelkezik viszont a pirítógyökér, amely ráadásul gyakran fordul elő a húsos sommal együtt különböző erdőkben – mondja dr. Farkas Ágnes, a PTE ÁOK Farmakognóziai Tanszék egyetemi docense.
Hogyan különböztessük meg őket?
Míg a mérgező pirítógyökér termése 10-12 mm átmérőjű, kerekded, puha bogyó, addig a húsos som termése 15-20 mm hosszú, csüngő, hengeres, hosszúkás, keményebb állagú. Termésérés idején a kúszó szárú pirítógyökér szív alakú levelei rendszerint már sárgulnak, fonnyadtak, ezzel szemben a húsos som tojásdad levelei még zöld színűek.
Fekete áfonya vs ebszőlő
A fekete áfonya terméseit esetenként összetévesztik a farkasszőlő és a kerti ebszőlő termésével.
Hogyan különböztessük meg őket?
A fekete áfonya levelei tojásdadok, hegyesek; a feketéslila termések 5-8 mm átmérőjűek és magányosan helyezkednek el. A farkasszőlő 4-8 tojásdad levele egyetlen örvöt alkot; a bogyótermés gömbölyű, fényesfekete.
A kerti ebszőlő esetében az érés kezdetén a bogyó héja fényes fekete, húsa zöld, majd az érés során bordó lesz és megpuhul. Az éretlen bogyók mérgezőek, az érés során viszont csökken bennük a mérgező vegyületek mennyisége. Főzve biztonságosnak tartják a fogyasztását.
A hazánkban elterjedt ebszőlő fajok közül még a fekete csucsor termésével téveszthető esetleg össze a fekete áfonya termése. A fekete csucsor kertekben és gyomtársulásokban egyaránt előfordul. Gömbölyű bogyótermései 5-10-es csoportokban fejlődnek, éretten feketék, a gyümölcshús azonban érett állapotban is zöld. Különösen az éretlen termés fogyasztása veszélyes, ezek nagy mennyiségben fogyasztva hányást, hasmenést okozhatnak, a méreganyagok felszívódását követően viszont már a központi idegrendszerre is kifejtik hatásukat, akár a légzőközpont bénulását okozva.
Ehető, de csak óvatosan
Galagonya
A galagonya fajok közül leggyakrabban a cseregalagonyával és az egybibés galagonyával találkozhatunk. Ezeknek a cserjéknek a levele különböző mértékben tagolt, termésük tojásdad, benne 1 vagy 2 maggal. A galagonyáknak nem csupán a termésük fogyasztható, hanem levelük is, pl. saláták alkotórészeként vagy burgonya kísérőjeként. A galagonya hajtásvégéből illetve terméséből készített tea pedig jótékony hatású a szív-érrendszerre, és akár huzamosabb ideig is fogyasztható – jellemzi a növényt az egyetemi docens.
Tiszafa
Ugyancsak piros színű a tiszafa magjait burkoló húsos rész. A növény beazonosítását megkönnyíti, hogy levelei tűlevelek, melyek az oldalhajtásokon fésűsen állnak, laposak. A tojásdad magot felülről nyitott, húsos, élénkpiros magköpeny burkolja. Érdekessége, hogy egyedül a magköpeny nem mérgező, míg a növény összes többi része súlyos, akár halálos mérgezést okozhat. Az ismert mérgezési esetek oka általában a tűlevelek megrágása, elfogyasztása: 50-100 db tűlevél már felnőtt esetében is halálos dózist jelenthet – figyelmeztet dr. Farkas Ágnes.
[note note_color=”#ff9c66″]
Ha már megtörtént a baj?
Az elsősegélynyújtás ajánlott lépései a méreganyagok eltávolítása vagy lekötése a szervezetben – tanácsolja a szakember. A legtöbb esetben meg lehet kísérelni a hánytatást , illetve aktív szén adása javasolható.
– Nagyon fontos azonban, hogy azonnal hívjunk orvost, hogy a mérgezett minél rövidebb időn belül szakszerű ellátásban részesülhessen. A specifikus kezelés mielőbbi megkezdését nagyban elő tudjuk segíteni azzal, ha meg tudjuk mondani vagy mutatni, hogy a mérgezett egyén mely növény melyik részét fogyasztotta el. Célszerű emiatt pl. a hányadékot is megőrizni, amiből be tudják azonosítani a mérgezésért felelős növényi részeket.[/note]
