Tej: provokáló fehérjék, hasznos vitaminok

Van, akinek ,,élet, erő, egészség”, másnak puffadás, görcsös fájdalom és rossz közérzet. Régen, a falusi tejcsarnokból kannában vittük haza a friss, összetéveszthetetlen illatú, habos tehéntejet. Manapság a városlakóknak zenélő furgonok szállítják házhoz Riska tőgyének ajándékát, sőt, kecsesebb társainak kecsketejéhez is hozzájuthatunk. S közben minduntalan fel-felforr a vita a tej körül: egészséges-e vagy sem? Mert híve és ellentábora egyes élelmiszereknek is van.

hirdetés

– A szakemberek egy része úgy véli, ha megfelelő mennyiségű tejet fogyasztanánk, nem lenne ennyi csontritkulásos beteg; mások a tej számlájára írják, hogy szinte járványszerűen megnőtt a lakosság körében a tejcukor- és tejfehérje-érzékenyek aránya. Mindkét oldalnak van igazsága, de talán érdemes az arany középutat választanunk, s hacsak nincs konkrét kizáró oka a tejfogyasztásnak, napi fél liter össz-mennyiségben javasolható a tej és a tejtermékek beillesztése az étrendünkbe – tanácsolja Bázingné Rodek Eszter vezető dietetikus. – Ez nem oly nagy mennyiség, a hazai lakosság átlagosan mégis csupán három decit fogyaszt a legutóbbi, 2009-es felmérés adatai szerint. Pedig a tej (a húshoz és a tojáshoz hasonlóan) nagyon fontos fehérjeforrás, magas a kálcium- és a D-vitamin-tartalma, s miután állati eredetű, olyan esszenciális aminosavakat tartalmaz, amelyeket a szervezetünk nem tud előállítani, noha a működéséhez nélkülözhetetlenek.

– Mikor okozhat gondot?
– Tejfehérje- és tejcukor-érzékenység esetén. Az előbbi gyógyíthatatlan, egész életén át elkíséri az embert, ráadásul ha túl későn veszik észre a problémát, annak igen komoly következményei lehetnek, csecsemőknél akár fejlődés-visszamaradást is okozhat, nemcsak hasmenést, hányást, puffadást, bőrkiütéseket. Emiatt is roppant lényeges, hogy a kismamák óvatosan vezessék be csecsemőjük étrendjébe az erőteljesen allergizáló hatású tej-, tojás- és búzafehérjét, s fogadják meg a jó tanácsot: egyéves kor előtt tilos ilyen ételeket adni a gyermeknek! Más természetű a tejcukor-érzékenység, ennek két fajtája van. Az elsődleges egy veleszületett, általában örökletes tulajdonság, a másodlagos viszont leggyakrabban fertőzéses bélbetegség, például szalmonella következményeként alakul ki. Utóbbi nem szűkíti be annyira az ember táplálkozási lehetőségeit, mint a tejfehérje-allergia, ugyanis óvatosan meg lehet próbálni serkenteni az enzimműködést, s létezik egy külsőleg alkalmazható megoldás, az enzimtabletta is.

– Akinél nincsen efféle egészségügyi kizáró ok, annak mit tanácsol?
– Azt, hogy rendszeresen fogyasszon tejet és tejtermékeket. Nélkülük túlságosan egysíkú és monoton lenne az étkezésünk.

– Egy pohár házi-, tehén- és kecsketej között mi a különbség?
– Összetételükben és minőségükben is eltérőek. Fehérjetartalma az anyatejnek a legalacsonyabb, a kecsketejnek a legmagasabb, ez utóbbiban van a legkevesebb tejcukor. A házi tehéntej zsírtartalma lényegesen magasabb, mint a boltban kapható tejeké. Ez ugyancsak megosztja a kutatókat. Sokáig az az állítás tartotta magát, hogy emiatt a házitej fogyasztása megnöveli az emlő-, a prosztata- és a vastagbélrák kockázatát. Egy évtizeddel ezelőtt azonban ,,rehabilitálták” a tejzsírt, mondván, véd a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben. A szakmabelieken kívül kevesen tudják, hogy pécsi fejlesztésű finomság is gazdagította a vajkrémek népes családját, s ez az egyetem és a Tejkutató Intézet professzorainak volt köszönhető, hisz Figler Mária, Mózsik Gyula és Szakály Sándor közös munkálkodásának eredményeként született meg a korábbiaknál jobb élettani hatású, gyorsan felszívódó, könnyen emészthető termék. Jól tesszük, ha vásárlóként, fogyasztóként tudatosságra törekszünk. Létezik egy adatbank, azon termékek listája, amelyek garantáltan tejcukor- és tejfehérje-mentesek, így segítenek eligazodnunk az élelmiszeripar útvesztőjében.

„Az első kecskéket fűnyírónak vettem”

– Először csak ketten voltak, de mindent fölfaltak, így fűnyírónak nem váltak be, de a tejük nagyon finom lévén, megtartottam őket. Ma már közel harminc kecskénk van – meséli Rudolf Gábor, aki Magyarszékről hamarosan Egerágra költözteti családi vállalkozását: lesz ott hűvös pince a sajtoknak, nagy tér az állatoknak, és egy jól felszerelt tejkonyha. – Azért kezdtem szappant készíteni, mert folyton viszketett a bőröm. Évek óta ezzel tisztálkodom, s kijelenthetem: semmi panaszom! A jövőben erre a vonalra szeretnék ráerősíteni, de a krémek, testápolók és tusfürdők, samponok is nagyon érdekelnek, az első próbálkozásaink már meg is voltak e téren. Körülbelül hetvenféle szappant készítünk, hozzájuk kizárólag tiszta, gyógyszertári illóolajokat használunk. Sem a kecsketej, sem a belőle készült sajt és túró nem büdös, ha a jószágokat megfelelően takarmányozzák. A mi állataink lucernaszénát kapnak, meg abrakot, kukoricát-búzát, de semmi génkezelt takarmányt.

– Miféle gyógyító erőt rejt a kecsketej?
– Van benne orotsav, ami rákellenes hatású, viszont hiányzik belőle az alfa-S1-kazein, ezért nem okoz allergiát. A zsírsejtje apró, ez teszi könnyen emészthetővé. A tőgyük pedig kiváló találmány: megszűri a méreganyagokat, s vagy ellenanyagokat termel a közömbösítésükre, vagy nem juttatja azokat a tejbe. Ami hasznos, azt viszont akadálytalanul átengedi.

Gergő Kleopátra nyomdokán

– Amikor Gergő fiam három hónapos volt, a szoptatás mellett szükségem lett tejpótlásra, s mi a tápszerek helyett, a védőnő és az orvosok véleményével dacolva, a kecsketejet választottuk – meséli Csille Márti nemezművész. – Imádja. Ma már egy-másfél litert is megiszik belőle naponta. Eleinte forraltan adtuk neki, most már csak langyosítjuk, hogy minél több vitaminját megőrizzük. Gergő igazi vasgyúró, pirospozsgás, örökmozgó huncut. Egyáltalán nem beteges, a náthán pár nap alatt túlesik. Kecsketejjel nemcsak tápláljuk, de abban is fürdetjük, mert nagyon jót tesz a bőrének.

– Italként milyen a kecsketej?
– Édes, selymes, sűrű, tejszínes és nagyon finom. Fehérebb, mint a tehéntej, mert abban karotin van, a kecsketejben viszont az már A-vitaminná alakul. Előfordul, hogy csak este veszem észre: szilárd táplálékot nem is ettem, mégsem vagyok éhes, mert megittam vagy három liter kecsketejet. Harminc éven át küszködtem, már-már reményvesztetten az allergiával és az asztmával. Az akupunktúrától a homeopátiáig sok mindent kipróbáltam, hamar múló eredménnyel. A kecsketejtől váltam panaszmentessé. A túró savója a gyomorbántalmaimra bizonyult jónak. Lehet, hogy elfogult vagyok, de számomra ez az igazi természetes gyógyír.