Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, azonban létezik néhány jó tanács, amiket megfogadva talán elérhetjük, hogy mire gyermekünk iskolába megy, ne utálja meg szinte a teljes menü-repertoárt. Dietetikus és gyermekpszichológus véleményét kértük ki a témával kapcsolatban.
Miért is olyan nehéz ügy ez?
Azért sem lehet egzakt választ adni a finnyássá nevelés kérdésére, mert sajnos a tapasztalatok azt mutatják, az egyes személyektől függ leginkább a dolog.
– Vannak, akik a legnagyobb odafigyeléssel etetik gyermekeiket, mégis válogatós lesz; van, aki pár éves koráig mindent elfogad és később válik finnyása; bizonyos esetben csak felnőtt korra, de megesik, hogy soha nem múlik el bizonyos, vagy többféle étel elutasítása – mondja Baranyai Dóra, dietetikus.
A gyermekek temperamentuma velük született jellemző. Ez ebben az esetben azt is jelenti, hogy van, aki nyitottabb az új ízekre és boldogan kóstolgat és van, aki nagyon elutasító minden újdonság felé, így az új ízekre sem nyitott – teszi hozzá Goldmann-né Fehér Hajnalka, gyermekpszichológus.
A szülő a ludas
A csecsemő ösztönei táplálkozás-ügyben jól működnek, tehát akkor és annyit eszik, amennyire szüksége van. Aztán jövünk mi felnőttek és ezt a kifejezetten jól működő rendszert elrontjuk, felkavarjuk a magunk kis elméleteivel – mondja a gyerekpszichológus. Ahogy halad előre a hozzátáplálás, fokozatosan egyre többet kell adni a kicsinek a saját ételeinkből és egyre inkább hagyni önállóan enni.
Fontos a változatosság
Dóra szerint legtöbbször az vezet eredményre, ha minél előbb kezdjük el gyermekünket megismertetni a korának megfelelő legkülönfélébb nyersanyagokkal és ételfélékkel. Gyakran az a baj, hogy csak pár fajta ételt fogyaszt a család, nem főznek otthon, félkész- és gyors ételeket esznek. Ha még nem látott, nem ízlelt valamit a gyerkőc, biztos nem is fogja kéni, vagy választani, főleg idegenektől (ovi, iskola), csak amit már jól ismer. A gyerekpszichológus elmondása szerint a gyermekek ízlése nagyjából 6 éves korig alakul. Minél többféle ízzel találkozik idáig, annál változatosabban fog enni később.
Nem kell félni, nem hal éhen!
A nagyon egyoldalú táplálás hátterében gyakran az áll, hogy az anya aggódik, nem eszik eleget a kicsi. Emiatt aztán azt adja neki, amit biztosan elfogad, míg a végén már csak a megszokott ételeket kéri; egy 1,5 – 2 éves gyermek pedig nagyon tud ragaszkodni a megszokott ízekhez – magyarázza a Hajnalka.
– Igen, előfordulhat, hogy nem eszi meg. Az is előfordulhat, hogy hisztizni fog. Szerencsére a gyerekek ösztönei jól működnek, tehát nem kell aggódni amiatt, hogy ha egy étkezést kihagy, akkor éhen fog halni: annyit biztosan meg fog enni, amennyire szüksége van, aztán pedig fokozatosan egyre többet.
Együtt a konyhában
Vigyük el őket a piacra, kiskertbe, szedjünk velük együtt gyümölcsöt, zöldséget. Vonjuk be őket a sütésbe főzésbe, egyen együtt a család minél többször szépen megterített asztalnál, ne csak ünnepnapokon.
A gyerekpszichológus szerint ha együtt eszünk gyermekünkkel, akkor közös az élményünk, és a kicsi nagyobb örömmel fog utánozni bennünket és megkóstolni azt, amit mi, szülők eszünk. Egyébként is sokszor elmondható, hogy közösségben jobb a csemete étvágya. Ez nem csoda, hiszen az utánzás szerepe minden életkorban fontos, a jó példa pedig ragadós.
A dietetikus azt javasolja, érdemes kedves figurákat készíteni az élelmiszerekből, hátha úgy szívesebben falatozik a gyerkőc.
Mutassunk jó példát
Ha már elég nagyok a gyerekek, ne ajánlunk fel alternatívákat, mi irányítsunk, ne csak a kedvencek szerepeljenek az étlapon, továbbá nagyon fontos, hogy mindenki ugyanazt egye. Fontos, hogy példát mutassunk: együnk mi is változatosan és tanítsuk meg őket, hogy az étel érték. Egy szülőnek lehetővé kell tennie gyermekének, hogy minél több értékes ételféleséggel ismerkedhessen meg. Erőltetni ne erőltessünk semmit, de átgondoltan kínáljuk a gyermekeket egészséges és gusztusos ételekkel – javasolják a szakértők.
