A húsvét a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a tavasz eljövetele.
Nagyböjt, nagypéntek, nagyszombat és húsvét vasárnapja. A húsvétot a negyvennapos nagyböjt előzi meg, melyet Jézus ugyanennyi napig tartó böjtölésének és kínszenvedésének emlékére, hamvazószerdától húsvét vasárnapig tartottak meg. A nagyböjt utolsó hete, más néven a nagyhét Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának ünnepe. A Biblia szerint ekkor sokan ágakat törtek a fákról, és a szamárháton érkező Jézus elé szórták. Ennek emlékére alakult ki a délvidéken a pálmás, az északi tájakon pedig a barkás körmenet. A böjt során csak hús nélkül készült ételeket ehettek, ez alól kivétel csak a hal volt.
Nagycsütörtök – este a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. Ehhez a hiedelemhez egy monda is kapcsolódik. Eszerint 1467-ben, nagyszombaton a római Szent Péter-bazilikában egy alvó embert találtak. Kiderült, hogy ő Kopeczky Mihály késmárki diák, aki nagyon vágyott az örök városba. És mert ismerte a legendát a harangok római útjáról, nagycsütörtökön belebújt a templomuk harangjába, s a harang nyelvéhez kötözte magát. Nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, s elvesztette eszméletét. Arra ébredt, hogy a Szent Péter-templom sekrestyése költögeti. Nem is ment vissza Késmárkra, ott maradt Rómában. A hagyományok szerint a harangok római útjának az a célja, hogy lássák a pápát, bár sok helyütt úgy tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket azután röptükben leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek.
Nagypéntek – Jézus kereszthalálának emléknapja. A legtöbb templomban ilyenkor passiójátékot, az iskolákban pedig misztériumjátékokat rendeztek. Ezeket a falvak összesereglett népe is megtekinthette. Az 1700-as évek elején Magyarországon nagypénteki töviskoszorús, önostorozó, kereszthordozó körmeneteket is tartottak, de az egyházi hatóságok ezeket a század közepére betiltották.
Nagyszombat – Nagyszombaton szentelték meg a tüzet: a templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját. A szentelt tűz maradványait az emberek hazavitték. Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvizébe, szétszórták a házban és a földeken.
Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. A házakat is, a középkorban még talán a felnőtteket is megszentelték. Valószínűleg innen származik a keresztgyerek húsvéti megajándékozásának szokása.
Feltámadási körmenet – A leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt. A középkorban még vasárnap hajnal, ma már nagyszombat estéjén tartják. Régebben a körmenetben a falu legtekintélyesebb embere hordozta körbe a feltámadt Jézus szobrát. Nagyszombaton ért véget a böjt is: a körmenetről hazatérve fogyasztották el az ünnepi vacsorát.
Éjszaka Jézus keresésére indultak az emberek. Ekkor a hívők énekelve körbejárták a helységbeli kereszteket, majd a legtávolabbinál megtalálták az általuk előzőleg elrejtett Jézus-szobrot.
Húsvéti ételek – Szokás volt a húsvéti felszentelés vagy ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből.
Húsvéti locsolkodás – A húsvéti locsolkodás világi szokás. Régebben húsvéthétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy nemes egyszerűséggel egy patakba vetették őket. A fiúk ezután tojást és szalonnát, vagy festett tojást kaptak, ez utóbbival a lány még az érzelmeit is ki tudta fejezni. Ma a fiúk illatos vízzel locsolnak. A műveletet mondókával kísérik. A lányok köszönetképpen még ma is ajándékot adnak, de ma már a festett tojást sok helyen felváltotta a csokoládéból készült tojás vagy nyuszifigura. Sokszor aprópénz is jár a locsolkodónak. Észak- és Nyugat-Magyarország egyes falvaiban locsolás helyett a vesszőzés dívik. Mindkét szokás az ősi termékenységvarázsló rítusokból ered.
Általánosan:
Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét, amelynek minden napja Jézus jeruzsálemi tartózkodásának valamely eseményéhez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére az emberek pálmaágakkal, a mi hidegebb éghajlatú vidékünkön barkás ágakkal mennek a templomba. Nagycsütörtök az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása – amely a vendégszeretet jelképe volt -, ennek emlékére szokássá vált, hogy Rómában a pápa mosta meg 12 szerzetes lábát, míg a keleti egyház feje, a pátriárka is ugyanígy cselekedett ezen a napon. Az uralkodók, akik Jézus utódainak, evilági királyoknak számítottak, szintén követték ezt a szokást.
Ferenc József például minden évben nagycsütörtökön alázatosan megmosta szegény emberek és asszonyok lábát, majd megajándékozta őket. A középkori Angliában nemcsak a királyok, hanem a nemesek is tartották a nagycsütörtöki lábmosás szokását. Itt azonban nemcsak 12 embernek mostak lábat, hanem éppen annyinak, ahány évesek voltak. Például III. Edward angol király, mikor ötvenéves volt, ötven szegény ember lábát mosta meg, és mindegyik kapott tőle egy pár papucsot. Bár ma is van Angliában király, illetve királynő, ezt a szokást nem űzi. Legutóbb 1685-ben II. Jakabról jegyezték fel, hogy eleget tett ennek az uralkodói feladatnak.
Magyarország egyes vidékein húsvét hétfőjét vízbevető hétfőnek is nevezik. Ennek oka a legismertebb húsvéti népszokás, a locsolás. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s ott megfürdették őket. A húsvéti locsolás egy ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. Az eredeti, a víz tisztító erejével és a termékenységgel kapcsolatos jelentést a kereszténység a keresztelést rítusához kapcsolta. A korai kereszténység idején a húsvét volt a keresztelés ideje is. A locsolkodás mondai magyarázatai a feltámadás eseményeivel hozzák összefüggésbe. Eszerint a sírt őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, illetve így akarták elhallgattatni őket. Háromszék vidéken a falusi legények csapatosan jártak a falu utcáit, s dalolva köszöntöttek be a házakban.
A kisebb gyerekek szülőkkel mentek locsolni. Eleinte, főleg a módosabbak, patikában vett rózsavízzel öntöztek, a szegényebbek illatos szappan feloldásával készítettek szagos vizet. Az inasok, a kisfiúk később azután már pénzt is kaptak. A locsolás sok helyütt vidám mulatozássá, este táncvigalommá alakult.
Ez a húsvéti szokás századunkban egyre inkább elterjedt a városokban is, természetesen kissé szelídített formában. A férfiak, fiatalemberek és a kisfiúk is felkerekednek hétfő reggel, hogy végigjárják a rokonokat, ismerősöket. Kölnivízzel locsolnak.
A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás bemutatásával zárjuk. Ezen a napon a lányok komatálat küldtek egymásnak. A kosárból vagy tálból nem hiányozhatott a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. A lányok örök barátságot kötöttek, ettől kezdve komának szólították (komálták) és magázták egymást, s ez egész életükben elkísérte őket.
Hagyományos ételek húsvétkor: A hagyományos húsvéti sonkát már nagyszombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Húsvét vasárnapján más hagyományos ételek elfogyasztására kerül sor. A sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány, amely azonban egyre inkább kiszorul napjaink ünnepi étrendjéből.
