A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai, valamint az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel kiérdemli az elismerést. A Nobel-díj alapításának napja alkalmából a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhány női díjazottat, akikre érdemes felnézni.
Maria Skłodowska-Curie
A lengyel származású francia fizikus és kémikus 1867-ben született Varsóban, és a radioaktivitás úttörő kutatójaként írta be magát a történelemben. Ő volt a párizsi egyetem első női professzora, azonkívül elsőnek kapott kétszer Nobel-díjat. 1903-ban Henri Becquerellel és férjével, Pierre Curie-vel megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat, majd 1911-ben egyedüliként a kémiai Nobel-díjat. A svéd akadémia történetében Marie Curie volt az első nő, akit megtiszteltek az elismeréssel.
Maria és Pierre nem éltek túl nagy lábon, arra sem volt pénzük, hogy Stockholmban személyesen vegyék át a díjat. A honorárium egy részéből újratapétázták párizsi lakásuk falait és modernizálták fürdőszobájukat, a maradék pénzt pedig megosztották rászoruló diákokkal és ismerősökkel.
Néhány évvel később Irène Joliot-Curie a tudós házaspár idősebbik lánya is bezsebelt egy Nobel-díjat. Atomfizikusként férjével, Frédéric Joliot-Curie-vel – akivel felvették egymás nevét – együtt 1935-ben kapták meg a kémiai Nobel-díjat az „új elemek előállításának radioaktív kémiájában végzett munkájukért”.
Mairead Corrigan és Betty Williams
Mairead és Betty az 1940-es évek elején született Belfastban. A két nő 1976-ban együtt kapott Nobel-békedíjat a Community of Peace People (Béke Embereinek Közössége) alapításáért.
Corrigan akkor lett aktív a békemozgalomban, amikor nővérének három gyermekét halálra gázolta az IRA egyik embere. (A nővér később öngyilkos lett.) Betty Williams, aki korábban maga is az IRA tagja volt, szemtanúja volt az eseménynek. Később ketten megalapították a Women for Peace (Nők a Békéért) mozgalmat, ebből lett később a Béke Embereinek Közössége. Egy hónap alatt több mint 30 000 nőt vittek ki Belfast utcáira, hogy a békéért tüntessenek. Hitük, hogy az erőszakot nem erőszakkal kell megakadályozni, hanem átneveléssel.
[box title=”Bővítették a kört”]1968-ban a tudományos munkásság nobeli elismerése kiegészült a Közgazdasági Nobel-emlékdíjjal. Ezt a Svéd Bank kezdeményezte a pénzintézet fennállásának 300. évében, s a díjat hivatalosan Alfred Nobel-Emlékdíjnak nevezik, nem közgazdasági Nobel-díjnak.[/box]
Shirin Ebadi
Az iráni bírónő 1947-ben, Hamadanban látta meg a napvilágot. A demokráciáért és az emberi jogokért harcolt, és ő volt az első iráni és az első muszlim nő, akit Nobel-díjjal jutalmaztak.
Ebadi különböző állásokat töltött be az Igazságügyi Hivatalban, majd 1975-ben a Teheráni Városi Bíróság elnöke lett. Ő volt az első nő Iránban, aki ilyen magas poszton bíróként dolgozhatott. Számtalan könyvet írt és publikált iráni lapokban. Az ügyvédi engedély megszerzése után elsősorban különböző nemzeti ügyekben képviselte megbízóit, de képviselt társadalmi jelentőségű ügyeket is, például családon belüli bántalmazással vagy gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatosan. Az állammal szemben képviselte Zahra Kazemi Iránban meggyilkolt újságírónő édesanyját.
Egyetemi oktatóként is aktív volt, emberi jogi képzéséhez évről évre egyre több diák csatlakozott. Az 1999-es elnökválasztási kampányban aktív szerepének köszönhetően a 270 parlamenti képviselőből 14 lehetett nő.
A Nobel-békedíjat 2003-ban kapta meg, amit 2009-ben az iráni hatóságok elkoboztak tőle. Iránban élt, de a hatóságok sorozatos zaklatásai miatt megváltoztatta a lakhelyét.
[box title=”A piszkos anyagiak….”]A Nobel-díj mellé jelenleg nyolcmillió svéd korona, azaz körülbelül 266 millió forint összegű anyagi juttatás jár. A pénzjutalmat egyébként számos díjazott egészében, vagy részben jótékonyságra fordította. [/box]
Teréz anya
Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya 1910-ben született Szkopjéban. A római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, és kalkuttai szegények megsegítőjeként ismerhet a világ.
Ágnes 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér lesz Indiában, és jelentkezett az akkor ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérekhez. 1946. szeptember 10-én Darjeeling felé utazva a vonaton azt tapasztalta, hogy harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor érett meg benne a gondolat, hogy elhagyja a kolostort, és megosztja a sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. Amerikai missziós nővéreknél egészségügyi kiképzésben részesült, majd hamarosan visszatért Kalkuttába, ahol a Szegények Kis Nővéreivel lakott, és engedélyt kért nyomortelepi iskolájának megnyitására.
Számos magas kitüntetés mellett 1979-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat, Teréz Anya azonban lemondta az ünnepi banketten való részvételt, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el.
Halála után boldoggá avatták.
Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf
Az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült. A kis Selma Svédországban született 1858-ban, pályája során az újromantika és az impresszionizmus képviselője volt. Műveire jellemző a misztikum keveredése a valósággal, a meseszerű elemek megjelenése a realista környezetben.
1906-1907-ben megjelent a legnagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő ifjúsági könyve, a Nils Holgersson csodálatos utazása, melyben egy parányira összement kisfiú utazza be Svédországot vadludak hátán.
A könyv legalább akkora siker volt, mint Kipling 1894-ben írt A dzsungel könyve című regénye. Több mint negyven nyelvre lefordították, később népszerű rajzfilmsorozat készült belőle, melyet Magyarországon is vetítettek. (Sőt azóta is vetítenek)
1909-ben kapta a Nobel-díjat, mellyel a Svéd Akadémia elismerte a meseregényben kifejezett mélyen morális gondolatot is: „inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat”.
Az elismerés egy része egyébként Selma nagyanyjának járt volna, hiszen a műveiben felbukkanó mesék és legendák egy részét tőle hallotta a kis Lagerlöf.
Külső képünkön Laureate Wangari Maathai látható, aki 2004-ben Nobel-békedíjat kapott, ő volt az első afrikai nő, akit ily módon díjaztak.
