Az 1956. október 23-ai budapesti történésekről a pécsiek a rádióból, egymás ismerősein és szerettein keresztül értesültek a forradalom napján, arra viszont a helyi újságban csak másnap, október 24-én reagált többek között a lap szerkesztősége, az akkori városvezetés, a bányászok, vagy épp a korabeli városüzemeltetési cégek. Ezek a reakciók pedig finoman szólva is meghökkentőek.
A Dunántúli Napló egy méretes szerkesztői jegyzetben reagált az egyetemi Diákparlament 1956. október 23-ai pécsi megalakulására és a fiatalok követeléseire. A lap igazán érdekesen értelmezte a történelmi összejövetelt, ugyanis úgy próbálták meg azt a látszatot kelteni, hogy támogatják a szabadságra törő lánglelkű pécsi egyetemistákat, hogy közben lekezelő hangnemben forgatták ki követeléseik minden pontját.
Íme a felvezetés: „Jogos az egyetemi és főiskolai fiatalok követelése, hogy menjünk gyorsabban, határozottabban előre a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásában, természetesen nem tévesztve szem elől az ország anyagi helyzetét, az ésszerűséget, a megfontoltságot, józanságot. Gyorsabb előrehaladást! Elsősorban ezt követelték az egyetemi, főiskolai fiatalok is”.
A „szocializmus hajnala” fontosabb, mint március 15-e?
Ezt követően érkezik a cikk kritikaáradata a fiatalok azon megfogalmazott pontja kapcsán, hogy március 15-e és október 6-a, azaz az aradi vértanúk napja, legyenek nemzeti ünnepek: „A magyar nép számára 1945. április 4-e többet adott, mint 1848. március 15-e. 1945-ben a szocializmus építésének hajnala nyílott meg előttünk, 1848-ban pedig csak a polgári demokráciáé. Melyik több? A polgári demokrácia-e, ahol a burzsoázia van uralmon, vagy a népi demokrácia, ahol a hatalom birtokosa a dolgozó nép. Mi úgy gondoljuk és hisszük, hogy 1945. április 4-e többet jelent számunkra, mint 1848. március 15-e.”
Rákosi bíróság elé állításáról
A pécsi Diákparlamenten követelték Rákosi Mátyás bíróság elé állítását. Erre a lap így reagált: „Egyelőre ebben az országban kevesen tudják pontosan, hogy Rákosi Mátyás részese volt-e törvénysértések elkövetésének. Anélkül, hogy meg akarnánk védeni őt, vagy érdekeiben akarnánk szólni (majd védi ő magát), úgy hisszük, helyesebb lett volna valahogy így fogalmazni: illetékes párt és állami szervek rövid időn belül vizsgálják meg, része van-e Rákosi Mátyásnak a súlyos törvénysértések elkövetésében.”
Nem voltak a Szovjetunióban magyar hadifoglyok?
Pécsett követelték a Szovjetunióban bebörtönzött hadifoglyok azonnali szabadon bocsátását. A következőket írták erről a helyi újságban: „Mi úgy tudjuk, hogy magyar hadifoglyok sehol sincsenek a Szovjetunióban, legfeljebb olyanok, akiket hadifogságuk alatt elkövetett bűnükért a bíróságok elítéltek. Ezek viszont nem hadifoglyok.”
Rendkívüli állapot „reakciós provokációk miatt”
Györkő Antal, a pécsi végrehajtó bizottság elnöke (valamint Katona Lajos, a bizottság megyei elnöke) rendkívüli állapotot rendelt el Pécsett; a nem épp kellemes hangvételű felhívás szövege a következő volt: „Pécs város és Baranya megye dolgozói! Tekintettel a reakciós provokációk lehetőségére Pécs városában és az egész megyében, rendkívüli állapotot rendelek el. Felhívom városunk és megyénk minden dolgozóját, hogy tartózkodjék a csoportosulásoktól, gyülekezéstől. Elrendelem a szesztilalmat, a színház és filmszínházak szüneteltetését. Aki fenti rendelkezésemet megszegi, azzal szemben hatósági szerveink eljárnak…”
Csak a termeléssel legyen minden rendben
Ha ez nem lenne elég érthető, a megyei pártvégrehajtó bizottság és a Hazafias Népfront baranyai bizottsága az október 24-ei lapban még egy közleményt megjelentetett, mely kordokumentumnak tökéletes, ugyanakkor sajnos elég szomorú is: „Az ellenforradalmi erők váratlan támadása zavart okozott, de nem ingatta meg szocialista rendünket, a nép hatalmát. Az idejében megtett intézkedések és a megye dolgozói fegyelmezett magatartásának eredményeképpen a megyében, beleértve Pécset is, sehol sem történt rendzavarás, károkozás. Most az a legfontosabb feladat, hogy mindenütt biztosítsuk a termelő munka folytonosságát, mindenütt rend, béke és nyugalom legyen…”
Egy pécsi bányász véleménye
Az utca emberét is kikérdezték a forradalomról, egy pécsi bányász-lakatos, bizonyos Orbán Ferenc a következőket nyilatkozta a lapnak:
– Nagyon helyesnek tartom az egyetemisták megmozdulásait, mert ezek a mi gyermekeink, jót akarnak. De nagyon elítélem azokat a fasiszta elemeket, akik jogos várakozásainkat kihasználva fegyveres harchoz kezdtek. Olyan sokszor folyt már a szegény ember vére, már megint a munkások életére pályáznak?
A pécsi áramszolgáltató határozata
A Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói „harcos üdvözletüket” küldték a Magyar Dolgozók Pártjának a forradalom másnapján. A következő közleményt jelentették meg: „Elítélünk mindenfajta provokációt és biztosítjuk a Párt Központi Vezetőségét, hogy egy emberként sorakozunk fel a Magyar Dolgozók Pártja mellett. Harcolunk a szocializmus további felépítéséért, a szocialista demokrácia erősítéséért, harcolunk mindenfajta nacionalista és soviniszta elhajlás ellen és ebben a harcban egy emberként támogatjuk a Magyar Dolgozók Pártját.”
Forrás: Dunántúli Napló archívum
