Lassan vége a farsangi mulatozásnak, hiszen húshagyókedd a farsangtemetés vagy a téltemetés napja. A többnapos vigadalom lezárása sem volt azért smafu, a baranyai népszokások szerint húshagyókedden rengeteget kellett enni és inni, hogy elfogyasszuk a farsangi maradékot. Éjfélkor azonban vége lett a mulatozásnak, és elkezdődött a böjt időszaka.

Korábban bővebben írtunk arról, hogy a magyar paraszti életben a farsang volt a párválasztás, a házasság és a lakodalmak, valamint az udvarlás időszaka is. Ezen túl, a tél utolsó napjaiban a hagyományok szerint a szellemeket és a telet akarták elűzni az ijesztő jelmezekkel, a hangos, vidám, farsangi menetekkel. A legismertebb ilyen menet a mohácsi busójárás, amiről itt írtunk részletesebben. 

hirdetés

Húshagyókedden ráfaragtak a szinglik

Akik a farsang alatt már benne voltak a házasodó korban, de még nem akadtak párjukra, megkapták a magukét. Bár a vénlegények is kaptak az arcukra, főként a vénlányoknak szólt a csúfolás, amelynek több változata is volt, ezek közül a Dunántúlon és Baranyában a tuskóhúzás volt a legelterjedtebb, mely a megyében egy házassági színjátékkal párosult.

Így nézett ki egy tuskóhúzás, Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Burján István, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály osztályvezetője, főmuzeológus elmondja, hogy a baranyai hagyományok szerint úgy nézett ki ez a szokás, hogy a tuskót vagy rákötötték a vénlányok ajtajára, vagy felszántották vele a kertjüket, vagy nemes egyszerűséggel beverték vele az ajtajukat, miközben egy hangos, beöltözős házassági menetet rendeztek a faluban, melyen vénlánynak öltöztek a férfiak.

Inkább a has fakadjon, mintsem az étel megmaradjon!

Az egyik kedvenc farsangi ételünket, a fánkot is húshagyókedden sütötték. Ennek a finomságnak ugyanis „varázserőt” tulajdonítottak, nevezetesen azt, hogy ha fánkot eszünk húshagyókedden, a szél nem viszi el a házunk tetejét.

Burján István szerint a húshagyókedd azonban leginkább a féktelen zabálásról és ivásról szólt: a baranyai szokás úgy tartotta, inkább a has fakadjon, mintsem az étel megmaradjon! Ekkor van vége a farsangnak, a száraz szerda előtt pedig minden ételt meg kellett enni, és minden italt meginni – így lehetett jól felkészülni a böjti időszakra.

Aki eltalálta a kakas fejét, az este „hőse” lett

A hajdani Drávaszöghöz, vagyis a Baranya megye déli részéhez tartozó falvak egyik legfontosabb népszokása volt a kakasütés, vagy kakasverés. A legények a szokáshoz híven meglátogatták az udvarokban lévő tyúkólakat, ahonnan kakast loptak. A kakast a kocsma udvarán vagy egy téren földbe ásták úgy, hogy a kakas feje lógott csak ki. Ezután a legények közül egynek bekötötték a szemét, bunkósbotot adtak a kezébe, majd úgy megpörgették, hogy elveszítette irányérzékét a legény. Csak a legszerencsésebbeknek sikerült eltalálni a kakas fejét három suhintásból, de akinek sikerült, igazi dicsőségben részesülhetett: ő lett a bálban az első legény. Aki első legény volt, minden lányt először ölelhetett, minden ételt és italt ő fogyaszthatott először.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Kakasmaskarával „fércölték meg” a lányokat

Baranyai szokás volt még a legények között, hogy kakasmaskarával, kukorékolva rontottak be azokba a házakba, ahol szép, fiatal menyecskék laktak. A beöltözött kakasok húshagyókedden így „megfércölhették” a lányokat, vagyis jól megölelgethették őket.

Éjfélig szól a bál, utána jön a böjt

A farsangtemetés vagy téltemetés napja a húshagyókedd volt, melynek keretében általában szalmabábut vagy koporsót égettek, lezárva ezzel jelképesen a farsangot és a telet.

Húshagyókedden éjfélkor vége is lett a többnapos mulatságnak, a zenész letette a hangszert, elbúcsúztatták a lányokat, hiszen jött a böjt. Ezzel együtt véget ért a mulatozás, a féktelen evés és ivás, s a szerelem, asszony és férj újra külön ágyba költözött.

Kiemelt kép: Mohácsi Képtár