Uszoda, profi színházterem, modern fürdő, lőtér és krikett pálya. Az 1900-as évek elején Pécsett működött az ország egyik legkiválóbb oktatási intézménye. Az iskolakezdés kapcsán ezért utánajártunk, vajon milyen lehetett diáknak lenni a jezsuiták Pius Gimnáziumában.
[note note_color=”#f6e089″]
A téma feldolgozásában Kőszegi Gábor a Janus Pannonius Múzeum néprajzos muzeológusa és Somodi Imre Mindennapok a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban és Internátusban az 1910-es években című tanulmánya volt a segítségünkre. [/note]
Az ország legmodernebb iskolája
Gróf Zichy Gyula pécsi püspök munkája révén 1912/13-as tanévben kezdte meg a működését a jezsuita rend Pius Gimnáziuma. A tanítás eleinte a belvárosban, a József utcában folyt, majd 1914-ben átköltöztek az Ifjúság útján lévő, a mostani PTE BTK és TTK épületébe, ahol a gimnáziumon kívül rendház és kollégium is működött. A frissen elkészült létesítmény berendezése, felszereltsége abszolút modern, a kor színvonalának élvonalába tartozó volt.
– Az oktatás és nevelés céljára kiválóbban hasznosítható intézményt nemhogy a városban, de az egész országban egyedülálló volt. Könyvtárak, külön előadótermek és szertárak, zenetermek, profi színpad, tornaterem, a játékhoz és sportoláshoz kialakított területek, teniszpálya, krikett pálya, majd szabályos nagyságú ládarúgó pálya futópályával, szabályos lőtér mind megtalálhatóak voltak az iskola területén – avat be a múltba Kőszegi Gábor.
A gimnázium mély földszintjén ezen kívül uszodát létesítettek, melyet egyszerre hatvanan használhattak. Ez volt Pécsett az első, és hosszú ideig egyetlen fedett uszoda.
[note note_color=”#a2d2d1″]
A kezdetek kezdetén 51 tanulóval indult el az oktatás a nyolc osztályos fiúgimnáziumban, a harminchat éves működés alatt pedig összesen 1276 érettségizett diák került ki az intézményből. [/note]
Tisztelték a tanárt
A mai tanár-diák viszonyhoz képest talán a tanárok feltétel nélküli tisztelete volt az, amiben a múlt századi gimnáziumok, köztük a Pius is különbözött. A pedagógus személyében, viselkedésében, és felkészültségében is példaértékű volt a diákok számára. Folyamatosan képezték magukat, nem volt ritka a doktori fokozattal rendelkező tanár sem az iskolában. A manapság előforduló szélsőséges esetek (tanárverés stb.) akkoriban elképzelhetetlenek voltak.
Az egészség és a testnevelés fontossága
A torna- és játékórák az első évfolyamon azzal kezdődtek, hogy a növendékeknek megtanították a szabályok betartására, a fegyelmezettségre, és a sportszerűségre. A jól felszerelt tornateremnek köszönhetően nagy hangsúlyt kapott a szertorna, valamint a korszerű, fedett uszoda révén az úszás. Az 1919–1920-as tanévben a felsősök létrehozták a Pius futballklubját is – olvasható Somodi Imre tanulmányában.
A testnevelésnek az egészség megőrzésére való törekvés is részét képezte. Ez már csak abból is látszott, hogy az intézetnek helyet adó telek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a város nyüzsgésétől távol, a tiszta levegőjű Mecsek lábainál fekszik. Az intézményben oktatással és intéssel hívták fel a figyelmet az egészség védelmének fontosságára és módjaira. A tanulókat például minden tanév kezdetén látásvizsgálatnak vetették alá.
Fotó: a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből
Az iskolán kívül is diák a diák
A nem bentlakó tanulóknak az intézményen kívüli magatartását is részletekbe menően szabályozták. Napirendet állítottak össze a számukra, illetve a szülőket is nyomatékosan figyelmeztették, hogy kötelesek olyan erkölcsben nevelni gyermekeiket, amely megfelel az intézet szellemiségének – írja Somodi Imre.
Mindenki egyenlő?
Az egyenruha viselése, mint általában, itt is az egyenlőség külső megnyilvánulásának egyik kifejezője volt, eltüntette a társadalmi különbségeket.
– Szigorúan meg volt határozva például, hogy otthonról pontosan mit, milyen mennyiségben vihettek magukkal. Az alsó osztályosok egyenruhája ellenzős tengerészsapka, matrózing, rövidnadrág és harisnya volt; a felső osztályosoké ellenzős tengerészsapka, kétsoros zakó és hosszúnadrág – meséli a muzeológus.
A diákok kizárólag érdemeikkel, szorgalmukkal, tudásukkal emelkedhettek ki társaik közül, nem pedig származásuk, vagy anyagi helyzetük miatt.
Fotó: a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből
