Hirdetés

Zsemle Karcsi, a rózsás orrú kíváncsi pécsi aranyhörcsög egy nem mindennapi hétvégén van túl: leánybúcsús brigád érkezett békés otthonába, megzavarva a délutáni szunyókálást és az esti vacsorát is. Minderről meg van a véleménye.

Szóval az egész úgy történt, hogy szombat késő délután egyszercsak egy csapat lány toppant be kis lakásunkba, szétpakolták a nappalit, vidám kacagás és csicsergés törte meg a csendet. Gondoltam magamban, hogy lehet így szundikálni, hát ezek nem tudják, hogy a hörcsögök éjszakai állatok?! Nem tudták. Én azért megpróbáltam pihenni, úgyhogy jól eltorlaszoltam a házikóm bejáratát forgáccsal, halottnak tettettem magam, meg se nyikkantam, nehogy feltűnjek bárkinek is.

Hiába volt a forgácstorlasz!

Aztán este nyolckor végül kimásztam körbeszaglászni és tankolni az esti elfoglaltságaimhoz: gitározás a rácsokon (ilyenkor a fogaimmal pengetem a rácsokat, mert az olyan jól szól), „pókemberezés” (mászókázás a rácsokon), ugrálás a házikómon, rohangálás a csőrendszeremben, majd könnyed falatozás és fülsüketítő ropogtatás valamelyik sarokban.

Éppen csak elkezdtem volna pakolni, hallom, nyílik a rács, és a gazdim megragad és kilapátol a tálkámból – na, ebből se lesz vacsora, mondom én. És az a sok lány meg csak harsog a fülembe, hogy „Zsemle Karcsi”, „milyen aranyos kis állat”. Egyik kézből a másikba vándoroltam.

Alaposan megfigyeltem őket: mindnek fülig ér a szája, jó illatúak, csinosak és bársonyos a kezük! Be kell vallanom, nagyon tetszett az a sok simogatás és dédelgetés. Közben nézelődöm erre-arra, látom, hogy roskadozik az asztal a finomságoktól, van sütike és szendvics, rajta friss salátalevél – épp nekem való –, mindenféle ropogtatnivaló. Engem is igazán megkínálhatnának, most már nagyon korog a gyomrom.

Bosszankodok egy sort, de a fészkembe visszahelyezve szerencsére valaki kapcsolt, és megkínált egy-két fájdalommogyoróval, jutalmul, hogy elviseltem ezt az indokolatlan gyömöszölést. Később újra benéztek hozzám a lányok, sőt, még néhány közös fényképre is felkértek, emiatt igazán megtisztelve éreztem magam.

Egyszóval nem minden hörcsögfiúnak van része ilyen élményben; örülök, hogy jól érezték magukat, és még én is jól jártam, játszottak velem, megsimogattak, ennivalót is kaptam bőséggel. Nem is olyan rossz dolog ez a leánybúcsú!

Többször már ne ébresszétek fel a vadat!
Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét