A névsort tekintve „égbe törekvőnek” ugyan nem neveznénk a PMFC NB I-es labdarúgócsapatánál folyó téli csapatépítést, a próbajátékosok anyanyelvén végigfutva azonban óhatatlanul felötlik egy kis bábeli párhuzam.
A PMFC legfontosabb igazolása az elmúlt hetekben (az egyébként Pécsett született) Lomb Kató, a világ egyik legismertebb, 16 nyelven „pénzt kereső”, tízen szinkrontolmácsoló egykori nyelvzsenije lehetett volna – tudjuk persze, ő már rég a felhők fölött kamatoztatja tehetségét, és különben sem biztos, hogy a „nemzetközi focizsargon” is a kedvencei közé tartozott volna.
A
jó tolmács azonban biztosan elkél a Stadion utcában, tekintettel arra, hogy januárban, csak a gyors számvetés alapján is megfordult itt szlovák, cseh, horvát, szerb, montenegrói, bosnyák, grúz, de még nigériai, ghánai és több egyiptomi futballista is.
Ha a nációkon végig is szaladtunk, korántsem biztos, hogy a Harsányi, Urbanek, Szadikovics, Rizvanovics, vagy a kicsit egzotikusabb Juszuf, Smouha, Hassad, Mohamed nevek memorizálásával érdemes lenne bíbelődnünk. Nagy részük ugyanis jött, látott – de nem győzte meg a vezetőséget, azaz máris továbbállt.
Ha a nyelvi problémáktól el is tekintünk, hiszen vélhetően az angol a közvetítőnyelv mindnyájuknál, az a kérdés csak ott motoszkál az ilyen távoli kontinensről érkező labdarúgók kapcsán, hogy „eleve honnan jött az ötlet…”, amely akár egy pár napos próba erejéig is megmozgatja a magyar csapatok, benne a pécsiek illetékeseinek a fantáziáját.
Mert valljuk be, még a hazai riválisok egyébként folyamatosan megfigyelhető labdarúgóinál sem mehet biztosra egy-egy kiszemelt kapcsán a mester – ám mit tudhat meg a menedzserek által megküldött videókból egy afrikai játékosról? Ma, a digitális technika forradalmának korában, amikor egy jobb okostelefonnal „összeollózható” bárkiről egy olyan ötperces kiajánló – megspékelve egy nyelvi fortélyokkal jól felvértezett menedzser magasztalásával –, amely alapján máris a BL-döntőben látjuk meccset eldöntő gólt lőni a delikvenst.
A valóság, azaz a hatalmas jövés-menés, és persze a próbajátékon megfordulókhoz képest végül le is szerződtetettek aránya azt igazolja ugyanakkor, hogy csaknem minden, rájuk áldozott perc merő időpocsékolás.
Egy-egy kósza „csillag”, vagy nevezzük nagy halnak, persze olykor-olykor valóban horogra akadhat – a PMFC, illetve a hazai közönség ebben most éppen a már leigazolt nigériai Okoronkwo kapcsán bizakodik nagyon.
Általánosságban azonban jómagam is azokkal értek egyet, akik úgy vélik – miközben tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben e téren is javult Pécsett a helyzet –, hogy ha a távoli „sztárok” feltérképezésébe ölt energiát is a saját utánpótlás menedzselésére fordítanák klubjaink, az hosszú távon kifizetődőbb lenne a hazai labdarúgás számára.
