A magyar családok többségében a csemeték sokkal professzionálisabb szinten művelik az internetezés tudományát felmenőiknél. Ez nem is kérdés, ám ha mégis kételkednénk, itt van a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss kutatása. Ebből kiderül: az alsó tagozatos korú gyerekkel élő internetező felnőttek közül minden ötödik azt mondja, hogy a gyerek jobban ért nála az internethez. De ha ez így van – és a valós kép vélhetően sokkal borúsabb -, akkor vajon miért hiszik azt a drága szülők, hogy időnként egy kis fejmosás védelmet nyújt az online veszélyek ellen?
Merthogy ezt hiszik. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss kutatásának eredményeiből sok minden más mellett azt is megtudhatjuk, hogy bár a gyermekeket nevelő felnőttek jó része pontosan tisztában van számítástechnikai analfabetizmusával, mégsem tesz semmit. Na jó, van aki azért elbeszélget időnként ivadékával.
„A gyerekek internetezését korlátozó szűrőszoftvereket ismerő, de azokat nem használó szülők általában a pedagógiai eszközöket, a nevelést, elbeszélgetést célszerűbbnek tartják, illetve sokan – gyerekek (még szép!) és felnőttek is – úgy vélik, hogy a gyerek internetezésének szoftveres korlátozása, figyelése rontaná a szülő és a gyerek közötti viszonyt” – olvasható a kutatási anyagban.
Jó vicc, főleg, ha eszünkbe jut a hétperces statisztika. Egyébként mi megkérdeztünk egy hozzáértő szakembert, aki közvetlenül utánunk hangosan felnevetett, amikor idéztünk neki a fenti szövegből. Szabó János, a Qualysoft SME ügyvezetője ugyanis elmondta, a pornográf tartalmak mellett az Iszlám Állam keze is egyre hosszabbra ér a világháló miatt. Hogy konkrétak legyünk, a terroristák többek között az interneten toboroznak újabb utánpótlást maguknak. Kiszemeltjeik pedig a nyugati országokban élő tehetős családok sarjai, akiknek semmi gondjuk nincs, mégis szeretnének lázadni egy kicsit. Íme egy MTI-hír máról.
Ráadásul az sem mindegy, hogy a gyerek milyen brutális vírussal teszi tönkre a család számítástechnikai eszközeit.
Épp ezért most összegezzük, hogy mik is a lehetőségek, ha szülőként érdemben is szeretnénk cselekedni.
1. Szoftveres
Ingyenes programok, amelyekkel egyéni igényekhez mérten szűrhető a tartalom. Például életkor szerint megkülönböztetett profilokból lehet választani, így a kezelésben kevésbé jártas felnőttek is egyszerűen használhatják azt. Lehetőség nyílik a finomhangolásra, a kulcsszavak, a letiltott vagy engedélyezett oldalak, a napi használati idő bővítésére, szűkítésére, testreszabására is.
Előnye: rengeteg ingyenes program létezik, vagyis díjmentes, és viszonylag könnyű beüzemelni.
Hátránya: mindegyik eszközre egyenként kell telepíteni, illetve a gyerek egészen könnyen tudja deaktiválni.
Tessék, ITT van például egy ilyen szoftver!
2. Hardveres
A wifi-routerekbe épített fizikai tűzfalról, tartalomszűrőről van szó. Az eszköz egy központi adatbázisból legyűjti, hogy milyen oldalak vannak tiltólistán, így azokat nem lehet megnyitni.
Előnye: le lehet jelszavazni az eszközt, így a gyerek (jobb esetben) nem tudja feltörni, az összes eszközön működik, nem egyesével kell feltenni.
Hátránya: beüzemelése igényel némi hozzáértést, bár a a szolgáltatók honlapján találni hozzájuk leírást, és az ügyfélszolgálatok munkatársai is szívesen segítenek a beállításban. További hátránya, amely ugyebár egyben az előnye is, hogy a letiltott tartalom az összes eszközre vonatkozik, vagyis a gyerek érdekében apa sem nézhet „disznó” tartalmakat. Na jó, ez azért így nem teljesen igaz: némi finomhangolással megoldható, hogy mindenki örüljön.
Szóval, csak annyit akartunk mondani, hogy felesleges szájtépés helyett inkább előzzük meg a bajt, és szűrjük a beáramló ingereket. A pedagógiai célzatú beszélgetések és az egészséges előrelátás szerencsére nem zárják ki egymást.
Íme, egy aranyos kis videó zárásként!
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=1HhD9P3qBCo” width=”670″]
