Egy jó koncert a barátnőkkel, egy óra futás a konditeremben vagy olvasgatás a kanapén. Mindenkinek más tevékenység jelent feltöltődést, a lényeg az, hogy a hobbi ne csupán egy rubrika legyen az önéletrajzunkban. A kapcsolatnak is jót tehet, ha megtaláljuk önmagunkat!
Amikor egy párkapcsolat elkezdődik, a szerelmesek szinte összeolvadnak. Minden szabadidejüket igyekeznek együtt tölteni, sokszor még a sarki boltig sem mennek le egyedül. Ez teljesen természetes folyamat, ami akár egy évig is eltarthat, de egy bizonyos idő után a párkapcsolat fejlődése ellen hat. Senkinek nem jó, ha elhanyagoljuk a baráti kapcsolatainkat, a családunkat, de legfőképpen saját magunkat.
Nem csak a nők csinálják
Cser Izolda, pszichológus szerint a túlságosan szoros együttlét nem feltétlenül csak a nők igénye. Munkája során találkozott már olyan kapcsolattal, ahol a férfi szinte teljesen leépítette a külvilágot, a barátait, a hobbiját, és minden szabadidejét a feleségével akarta tölteni. Részben ennek köszönhetően a párkapcsolatukban nehézségek adódtak.
Hogy lássuk, miért alakulhatott ki ez a viselkedés, érdemes a családi hátterét feltérképezni – mondja a szakember. Szorongás vagy akár más háttérben húzódó problémák is lehetnek e viselkedés mögött. Ám mindenképpen fontos különválasztani, hogy a családból hozott mintákról van-e szó, vagy ún. dependens személyiséggel állunk szemben. Utóbbi típusra jellemző a más személyektől való átható, passzív függés. A félelem és a reménytelenség pedig kiterjed az élet egyéb területeire is. Ha ilyen tüneteket tapasztalunk magunkon vagy a társunkon, akkor mindenképpen szakember segítségére van szükség.
Az a fránya genetika
A fenti példa ellenére azért valóban a nőkre jellemzőbb, hogy „alárendelik” magukat a kapcsolatért vagy a szeretett férfiért. Kizárólag arra az időpontra szerveznek külön programot, amikor a társuknak is elfoglaltsága van, sajnálják az időt saját magukra és megsértődnek, ha a férfi nem így tesz, esetleg elmegy sportolni, vagy más hobbijának hódol.
– A nők evolúciós „örökségként” hozzák magukkal a gyengédséget, a gondoskodást, az érzelmességet és a nagyobb szociabilitást. Feladatuk az érzelmi háttér megteremtése, a gyerekek fölnevelése, a család összetartása, vagyis a faj fenntartása, ami mai szemmel akár „alárendeltnek” is tűnhet. A férfiak és a nők rendszerint eltérő szerepelvárásokkal, célokkal, értékekkel nőnek fel. Ezekkel összefüggésben más-más problémamegoldó technikákat sajátítanak el, eltérő kommunikációs stílust alakítanak ki és másképp gondolkodnak az emberi kapcsolatokról.
Találd meg a hobbid!
Az okok egy része tehát természetünkből fakad, ezt mégsem szabad magyarázatként használnunk arra, hogy miért nem találtuk még meg önmagunkat. Bármennyire is igényeljük a szoros együttlétet, nem ajánlatos ebbe az irányba elcsússzunk.
Legyünk tudatosabbak, keressük meg, nekünk mi okoz örömet. Művészet, sport, zene, kertészkedés? Rájövünk majd, mennyi pozitív energiát nyerhetünk egy rendszeresen űzött hobbiból.
Érezhető a változás!
Cser Izolda úgy látja, habár az általánosság még mindig az, hogy a nők hajlamosabbak túl sok áldozatot hozni egy férfiért (de ez ugyanúgy jellemző lehet az erősebb nem képviselőire is), mostanság a nőknek vannak saját céljaik, ötleteik, hobbijaik és nem akarják minden üres percüket a párjukkal tölteni. Ez akár zavart is okozhat egy párkapcsolatban, főleg akkor, ha a férfi más családi mintát látott, tapasztalt otthon.
