Nem sokkal több, mint öt hónapja látja el a Pécsi Tudományegyetem rektori feladatait dr. Bódis József professzor, ám e rövid idő alatt is számtalan tennivalója akadt. A vele folytatott beszélgetésben nemcsak szakmai munkájáról, hanem a változásokkal kapcsolatos személyes benyomásairól is kérdeztük.
– Közel fél év alatt már látható egy új pozíció esetén, hogy erre számított-e annak elnyerője. Prof. dr. Bódis József várakozásai mennyiben teljesültek a rektori székben?
– Az egészségtudományi kar dékáni posztja után volt fogalmam az egyetemi vezetés velejáróiról. A rektori szék persze más léptékű, s a felelősség is jóval nagyobb. Erre is fel voltam készülve, s azt is tudtam, hogy vannak problémák az egyetemen. Az már azonban váratlanul ért, hogy meglehetősen markáns, elrendezésre váró ügyeket örököltem. Nem volt például gazdasági vezető az universitason, a pályázatainkat megakasztották, vagy elveszítettük őket, a közbeszerzéseink nem álltak jól, nem volt kollektív szerződés. Hogy most csak a legsúlyosabb bajokról beszéljek. Nagy munka kellett ahhoz, hogy a költségvetési hiányra vonatkozó negatív prognózisok nem jöttek be, a pályázataink reaktiválódtak, sikerült támogatási szerződéseket kötnünk. Emellett a Science Building sikertelen közbeszerzése után elértük, hogy időpont-hosszabbítást kapjunk a beruházás elvégzésére. Mindent egybevetve azt mondhatom: eredeti célkitűzéseimet újra kellett gondolni. Más kérdések lettek hangsúlyosabbak.
– Mikor érhetnek be az elindított folyamatok, különös tekintettel a költségvetésük helyzetére, a visszaélések miatti letartóztatások hatásainak kezelésére?
– Azt látom, hogy a pénzügyi és erkölcsi konszolidáció két évet is felemészthet. Ez a két munka ugyanakkor nem történhet egymástól elkülönülve. Elvesztettük a kutatóegyetemi pályázatot, mert az ötödik helyen befutott egyetemhez képest is lemaradtunk azzal, hogy itt kevesebb doktor és akadémikus oktat. El kell nyerni ezt a címet, vissza kell szereznünk a renoménkat. Hogy a munka sikeres legyen, sokkal átláthatóbban, nyitottabban is kell működnünk.
– Ez utóbbira vonatkozóan konkrétumokat is tudna említeni?
– Nem magyarázkodva, pusztán közlés szintjén időről időre rektori fórummal jelentkezünk. A karok, a hallgatók így folyamatosan beleláthatnak a munkánkba, javaslataikat beépíthetjük a terveinkbe. A szenátusi ülésekre ugyanígy mindenkit várunk. Jöjjön el, a fórumon szólaljon fel, mondja el mindenki a véleményét a folyó ügyekről! Ez a mottónk. Szándékaink tisztességesek, de ez nem mindig elég. Láttatnunk kell, hogy amit csinálunk, azt a közösségért tesszük, a megkérdezésükkel. Az elhallgatásoknak nincs helye az egyetemen.
– Az universitas sorsára nagy hatással lehet emellett a felsőoktatási törvény készülő változása is. Mik azok a szempontok, amelyek Pécsre is hatással lehetnek?
– Fontos, hogy a tervezet a minőségi oktatást tűzi zászlajára, s minden intézkedését ennek a szempontnak rendeli alá. Problematikus, hogy úgynevezett kerettörvény jellegű a vitairat, és minden más fontos szabályozást alacsonyabb rendű jogszabállyal kíván megoldani. A világ más táján bevett gyakorlat, hogy az egyetemek maguk rendelkeznek ingatlanjaikkal. A mai Magyarországon azonban kevés vagyontárggyal bírnak az intézmények, a legtöbb esetben csak vagyonkezelőként funkcionálnak. Ha meglenne ez a hátterünk, sokkalta nagyobb mozgásterünk lehetne pénzügyi téren. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha rendelkezésünkre állna ez a lehetőség, teljes pénzügyi konszolidációnk rövid idő alatt véghezvihető lenne itt Pécsett. Nagyon fontos dolog, hogy az állami és magánkézben lévő oktatási intézmények közül nagyobb hangsúlyt, így pénzügyi támogatást is kapjon az előbbi. Ez minőségi ugrást jelenthet az összes nagyobb egyetem számára.
– Az említett területeken kívül hol lesz még sok tennivaló a rektorsága alatt?
– A két kulcsberuházás, a 400 ágyas klinika rekonstrukciója és a Science Building hatalmas előrelépést jelenthet több tekintetben. Ezen projektek jó levezénylése így stratégiai fontosságú. S ezek a fejlesztések nemcsak technikailag jelentenek váltást, hanem meghatározzák a következő évtizedek betegellátását, a kutatási irányokat az egész régióban. Lesz hát min dolgozni. Nem kisebb jelentőségű a Tudásközpont létrejötte, és a Zsolnay-negyedben elkészülő egyetemi intézmények sorsa.
– Ezért is furcsa lehet a külső szemlélőnek, hogy a rektori szék mellett még tanít, s az orvoslásban is rész vesz. Sikerül beosztani az idejét?
– Amióta kineveztek az egyetem vezetőjének, az utóbbi tevékenységeket valamelyest háttérbe szorítottam. A hangsúly természetesen az universitas vezetésével kapcsolatos munkámon van. Általában a napjaimat felosztom: hajnalban kelek, az orvosi teendőimet megoldom a reggeli órákban, s nagyjából délelőtt tíztől a hivatalé vagyok. Ha minden jól megy, az első esti híradóra haza is érek.
Névjegy
Dr. Bódis József Csurgón látta meg a napvilágot 1953-ban. Huszonnyolc évesen, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen elvégzett tanulmányait követően tanársegéd lett. A kilencvenes évek közepétől már a Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosaként dolgozik, 2001-től egyetemi tanár, 2005-től az Egészségtudományi Doktori Iskola vezetője. 2006-tól a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának dékánja, míg a PTE rektori posztját 2010 júliusától tölti be.
