Rogán Antal 3-5 év múlva bevezetné az eurót, Orbán Viktor szerint viszont jobb kimaradni. Nagyjából a válság óta senki nem beszél komolyan az euró bevezetéséről. De akkor most mi is van ezzel az egésszel? Csatlakozzunk az euróhoz, vagy maradjunk ki ebből a hülyeségből? – így az Index.hu
Reálisan 2018 és 2020 között kerülhet abba a helyzetbe a magyar gazdaság, a magyar állam, hogy dönthessen arról, bevezeti-e az eurót.
– nyilatkozta Rogán Antal egy hete. Ez egy egész meglepő kijelentés egy kormánypárti politikustól, főleg annak fényében, hogy egy átlagos gazdasági témájú konferencián politikai és gazdasági meggyőződéstől függetlenül csak hümmögni és nevetgélni szoktak azok, akiket a magyar euróról kérdeznek, mielőtt elmondják, hogy „izé, hát felesleges kimondottan céldátumról beszélni, de majd valamikor lehet, hogy csatlakozhatunk”.
És azért is meglepő, mert Orbán Viktor többször is kifejezetten arról beszélt mostanában, hogy a kormány nem nagyon igyekezne az eurózónába. „Az óvatos duhajok közé tartozom, nem csinálok ebből presztízskérdést” – mondta 2014 januárjában, de máskor arról is beszélt, hogy inkább kétsebességes EU-ban kell gondolkodni.
Legutoljára a válság előtt beszéltek a kormányzat részéről komolyan az eurócsatlakozásról.
Egy tavaly ősszel megjelent uniós felmérés szerint viszont a magyarok eléggé megosztottak a bevezetés kérdésében, de a többség nyitott lenne rá: 39 százalék ellenzi a dolgot, viszont 54 százalék támogatná a közös európai pénz bevezetését. A környező országokban ráadásul nem csak beszélnek az euróról – mint például a cseheknél, ahol a köztársasági elnök 2-5 éven belüli bevezetésről nyilatkozott nemrég –, hanem be is vezetik, mint ahogy például Litvánia tette január elsejével.
Valójában nem állunk messze a feltételek teljesítésétől, kérdés, hogy a kormány tényleg komolyan gondolja-e a csatlakozást. Az euró bevezetésével a gazdaságpolitika kiszámíthatóbbá válik, ráadásul az Európai Központi Bank áll a helyi jegybank és a bankok mögött, ami biztonságosabbá teszi az országot a kisbefektetőknek. Ezért csökken a kamatfelár, amit az állampapírokra számítanak fel, tehát a kormány olcsóbban jut pénzhez.
Mivel a cégeknek nem kell az árfolyamok változásával járó kockázattal számolni, az eurót használó országok cégei többet fognak kereskedni egymással. Ennek van egy másik hatása is: a kockázat megszűnése miatt a cégek olcsóbban kapnak hitelt is. Mindez egyébként az egész pénzügyi rendszerre jó hatással van elviekben: a kamatkockázat hiánya serkenti a pénzügyi integrációt, így az euró bevezetése a részvények, kötvények és különféle más pénzügyi eszközök kereskedelmének költségét csökkentette az eurózónában. Ebből pedig a csatlakozó ország is profitál. Ezek persze mind olyan hatások, amiket a hétköznapi életben nem veszünk egyből észre, hiszen nem lesz tőle hirtelen több pénzünk vagy jobb munkánk, viszont hosszabb távon már bőven plusz GDP-t, elkölthető jövedelmet és munkahelyeket hoz az euró annak az országnak, ami bevezeti.
Az, hogy Magyarországon 2006 óta nincs az euró bevezetésére vonatkozó céldátum, például nem tűnik okénak. A Bizottság munkájára rálátó forrásunk szerint a Bizottság viszont ennek ellenére konkrétan ki is mondta, hogy nincs szükség céldátumra, és a politikai realitások talaján maradva csak annyit vár el, hogy a tagállamok törekedjenek a konvergenciára. Bármit is mondott tehát Rogán Antal, a Bizottság nem fogja tűzzel-vassal ránk erőltetni az eurót, és ezt a kormányzat is tudja.
És az összkép sokkal inkább azt mutatja, hogy a magyar gazdaságpolitika Matolcsyék óta jobban értékeli a nagyobb tagállami szintű mozgásteret az uniós kötelezettségekkel szemben a döntéseinél. Így viszont elég valószínűtlennek tűnik, hogy ez a kormány 180 fokos fordulattal hirtelen mindent megtesz majd azért, hogy bevigye az országot az eurózónába.
