Egy olyan család, ahol a nevelésben az apa egyáltalán nem vesz részt, vajon egyenértékű az olyan családdal ahol mindkét szülő aktívan szerepet játszik a gyermeknevelésben? Utánajártunk, hogy pszichológiailag miben változhat a gyermek fejlődése, ha nincs édesapa, vagy van, de nem vonja be magát a nevelésbe.
Sir Michael Llewellyn Rutter, brit gyermekpszichológus már 1979-ben megfogalmazta, hogy „a család a sikeres személyiségfejlődés és a pszichés egészséghez szükséges védelmet nyújtó, meghitt kapcsolatok elengedhetetlen menedéke.” Ennek értelmében az egészséges érzelmi és értelmi tanulás elengedhetetlen szereplői az anya és az apa. Más irányt vehet a gyermek fejlődése, ha a szülők egyike – cikkünk esetében az apa – hiányzik ebből a modellből.
A ráhangoltság
A baba már születésétől fogva ugyanazon a hullámhosszon rezeg, mint szülei. Megismeri a hangjukat, hangulatokat, érzelmeket vesz át tőlük – tanul. Dr. Edward Tronick híres kísérlete, a Still Face Experiment vagyis a mozdulatlan arc kísérlet bizonyítja, hogy a babák rendkívül érzékenyek szüleik mozdulataira és arckifejezéseire.
[youtube url=”http://www.youtube.com/watch?v=apzXGEbZht0″ width=”700″]
Az ilyen mértékű ráhangolódás miatt a gyermek rendkívül rosszul élheti meg az édesapa hiányát, vagy a családi tragédiákat – például a válást. Továbbá a kísérlet azt is megmutatja, hogy ha a szülők hanyagolják a gyermek érzelmi nevelését, akkor ők mindent meg fognak tenni, hogy visszaszerezzék a figyelmet.
Az apa-gyermek kapcsolat
Dr. Michael J. Diamond, klinikai pszichológus szerint az apák szerepe a saját gyermekük életében a születéstől a halálukig tart. A modern világ egyik velejárója, hogy a férfiak is részt vehetnek a gyermeknevelésben, ám annak ellenére, hogy mindkét szülő neveli a gyermeket, az anyától és az apától más-más dolgokat fog megtanulni a poronty – így nem véletlenül alakul ki a hiány, ha az egyik szülő „nincs”, hiszen az anya nem tudja megtanítani az apás dolgokat, és fordítva.
Az apa szerepköre
Az elkötelezett, hozzáférhető és felelős nevelő apa elsősorban védelmet nyújt, a „biztonságos férfierőt” jeleníti meg a gyermek szemében. Kisiskolás korban az önkontrollt, tilalmat, fegyelmet és tekintélyt testesíti meg, serdülőkorban pedig támogatja a szülőkről való leválást és bizalmat ad.
Diane E. Papalia pszichológus szerint az apai bevonódás segíti a gyerek iskolai karrierjét, a magasan involválódó apák gyermekei nagyobb mértékű belső kontrollt tulajdonítanak maguknak, magasabb az önbecsülésük. M. Ann Easterbrooks és Wendy A. Goldberg kísérletei arra mutattak rá, hogy az apák viselkedése erőteljes hatással van a gyermekek problémamegoldó képességére és habár az anyák viselkedése jobban befolyásolja a babák kötődését, az apai bevonódás segít abban, hogy a kötődés biztonságos legyen.
[box title=”Dr. Sarah Allen pszichológus és terapeuta szerint a nevelésbe bevont apák gyermekei:” box_color=”#627ae4″]
- kevésbé hajlamosak erőszakra
- rendelkeznek empátiával, önkontrollal és önbizalommal
- rugalmasak és alkalmazkodóak
- jobb esélyük van felsőfokú végzettség elérésére
- nagy valószínűséggel aktív és pozitív szerepet fognak betölteni gyermekeik nevelésében[/box]
Ha a nevelésben mindkét fél részt vesz
Pszichológusok bizonyítják, hogy az olyan családokban, ahol az apa és az anya is részt vesz a nevelésben, mindkét szülő igényei kielégülnek. Az apának a közelség iránti vágya, az anyának pedig az, hogy karriert csináljon. Ezek a kapcsolatok gazdagabbak és mindkét fél pozitívan éli meg mind a házasságot, mind a gyereknevelést.
