Királynak vagy királynőnek lenni kétszázszor életveszélyesebb volt, mint a világ jelenleg leggyilkosabb városában lakni, de még egy fronton szolgáló katonának is négyszer jobb ma az esélye a túlélésre, mint egy királynak volt természetes halálra – erre jutott egy brit kriminológus. Manuel Eisner, a Cambridge-i Egyetem professzora több mint 1500 európai király és királynő élettörténetét vizsgálta, és a „végeredmény” szerint legalább húsz százalékuk erőszakos halállal halt. Jelenleg a mexikói Cuidad Juarez városában a legmagasabb az emberölési hányad, de még ott is kétszázszor biztonságosabb az élet, mint egy uralkodóé volt Európában a középkorban.
Eisner kimutatása szerint a legtöbb meggyilkolt uralkodóval vetélytársa végzett, hogy megkaparinthassa a trónt. A „fenséges haláltoplista” második helyén a csatamezők állnak (általában szomszédos királysággal vívott háborúkban lelték halálukat királyok), míg a harmadikon a bosszúállás. A nép köréből csak kevés zsarnokölő király- vagy királynőgyilkos „került ki”. Nagyon ritkán előfordult halálos baleset is, például lovagi tornán.
A királygyilkosság sokszor egész sor királygyilkosságot szült. Skóciában például 889 és 1094 között 17 uralkodóból 15-öt öltek meg (köztük a királygyilkos Macbeth királyt), Northumbriában – a hajdani Anglia kisebb királyságaiból az egyikben – 15-ből 14 uralkodó lett gyilkosság áldozata.
„Nagyon veszélyes foglalkozás volt ez, jó hír viszont, hogy mára sokkal kevésbé az” – idézte a kutatót a The Daily Telegraph című brit lap.
