Gyermekkorában nem dédelgetett nagyra törő álmokat. Közgazdasági technikumba járt, aztán jogi diplomát szerzett. Korán alapított családot, így mire a neve elé írhatta a dr. titulust, már kétgyermekes családapaként a városi tanács művelődési osztályán dolgozott.
A rendszerváltás az ő életét is új irányba terelte: egyik elindítója lehetett Magyarország első ingyenes hirdetési újságjának, a Pécsi Extrának – ebből született meg mára a város közéleti hetilapja, a Pécsi Hírek. Dr. Éberling Lászlónak a lapkiadás örömeiről és nehézségeiről két évtizednyi tapasztalata van tehát, sőt, az utóbbi pár esztendőben a Pécs Médiaközpont ügyvezető igazgatójaként az írott sajtó mellett az elektronikus média világába is bepillanthatott. Kinevezésének lejártával, január 1-jén búcsúzott e poszttól. Most új lehetőségeken, más feladatokon töri a fejét.
– Az elmúlt napokban volt épp harminchét éve, hogy a városi tanács művelődési osztályára kerültem, a közművelődési csoporthoz, gazdasági előadónak – meséli dr. Éberling László. – Fantasztikus kollégákkal dolgozhattam ott együtt, sajnos már csak kevesen élünk. Gábriel József volt az osztályvezetőm, ő, hála istennek, még kilencvenedik évében is egészséges, tökéletes szellemi frissességgel bír. Várady Géza, Komlódi József, Ujvári Jenő… sorolhatnám a neveket, akik a pályakezdésemet segítették. Nagyszerű lehetőség volt számomra, hogy a pécsi művészeti és közélet jeleseivel megismerkedhettem, köztük Bükkösdi Lászlóval, Szkladányi Péterrel, és drága jó Galambosi László költővel, aki mostanában sűrűn jut eszembe, ugyanis 1973-ban aláírásokat gyűjtött, hogy a Széchenyi téren, az IBUSZ irodája fölött Művészetek Háza létesüljön – most meg arról van szó, hogy bezárják.
– Hamar elcsábították a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságához.
– Az volt életem második kiváló időszaka. Akkor erősödött meg Pécs és Zágráb kulturális kapcsolata, s nagyszerű csereprogramok révén mutathattuk be például Vasarely művészetét, és vihettünk el remek Zsolnay-kollekciót Zágráb mellett Szarajevóba és több tengerparti városba is.
– 1989 decemberében már egy vadonatúj kezdeményezés megszületésénél bábáskodott.
– Ekkor jelent meg a Pécsi Extra első száma. Az ötlethozó az akkor Németországban élő Schenk János volt, aki nemcsak újságot szeretett volna, hanem például restaurátori munkaközösség létrehozásán is gondolkodott, de végül csak a lap vert gyökeret.
– Igaz, hogy egy használt autó árából indult?
– Nem egészen, ez legenda, de az első nyomdaszámla összegénél több pénzünk nem volt. Meg számítógépünk se. De fiatalok voltunk és lelkesek. Rajtunk kívül senki nem hitt abban, hogy sikerülhet. Magyarországon ez volt az első hirdetési újság, amit az olvasók ingyen kaptak meg. Az első számok A Helyzet szerkesztőségében készültek, aztán lassan-lassan kialakítottuk a sajátunkat. Nagyszerű újságíró csapat jött össze: a kultúrát és az akkor újdonságnak számító gasztronómiai rovatot (növényevőknek és ragadozóknak szánt receptekkel) Bükkösdi László írta, kiváló kollégánk volt Káplár László, az MTI tudósítója. Belénessy Csaba (az MTI jelenlegi vezérigazgatója) volt az első főszerkesztő, aztán másfél évtizeden át Bencze János állt a lap élén. Hamar elértük, hogy a Pécsi Extrát nem lehetett egy legyintéssel elintézni. Olyan reklámújság született, amelybe kiváló tollú szerzők írtak hétről hétre. Szerencsére ez máig így van. Csak a technikai háttér változott. Amikor a lapzárták éjjelén magam vittem a szekszárdi nyomdába a négy darabból összeragasztott oldalakat (külön borítékban az emblémákkal és a fotókkal), azokat egy szobányi gép fényképezte le, így készült a lemez. Ma már az interneten keresztül küldjük a betördelt oldalakat, épp csak a kész újságért kell teherautóval menni.
– Két évtized alatt adódtak emlékezetes pillanatok.
– Rengeteg! Szívesen emlékszem a közös utakra, amikor Krakkótól az adriai tengerpartig jó pár helyre ment el együtt a szerkesztőség. Összetartó csapat voltunk. Fáj, hogy elvesztettük Kerényi Gábor kiváló néprajzost, aki a terjesztők vezetője volt sokáig; Kert Lászlót, aki a DOZSO vezetése után csatlakozott hozzánk, drága barátomat, Dán Tibort, aki felelős szerkesztőként segítette munkánkat… Öröm volt velük együtt dolgozni. Mert újságot csinálni igenis jó dolog! Igaz, sokszor a túlélésért küzdöttünk, aztán a fejlesztés, a megújulás volt a cél, csak így tudtunk megmaradni ebben a gazdaságilag erősen neuralgikus környezetben. Húsz év alatt sokaknak nyújtott megélhetést a lap. Persze, mint minden vállalkozásnak, nekünk is volt egy balul sikerült kezdeményezésünk a 90-es évek elején: az Esti Extra című napilap. Délutáni újságnak szántuk, rikkancsok árusították a belvárosban. Pár hónapig működött csupán. Nem tudott kellőképpen friss lenni.
– Most azonban van egy hírportálunk, a PécsMa.hu, aminek épp ez a legfőbb erénye.
– Örülök, hogy rövid idő alatt megszerették az olvasók. Igyekszik mindenről hírt adni, ami a városban történik, ,,percrekész” információkkal szolgálja a pécsieket. Egy-egy fontos téma alaposabb kifejtésére pedig a hetilap, a Pécsi Hírek teremt kiváló lehetőséget. Így egészíti ki egymást a kétféle médium. S akkor a Pécs TV-ről még nem is beszéltem!
– 2009 tavaszán jött létre a Pécs Médiaközpont, ennek irányítása ugyancsak különleges feladat volt.
– Eltérő műfajok találkoznak itt egy intézményen belül, mégis, vannak kapcsolódási pontok. Az újságírók segítik egymást, az információcsere folyamatos közöttük, s ez nagyon fontos. A televízió komoly nehézségekkel küszködött, amikor gazdasági vezetését rám bízták. A legnagyobb eredmény, hogy az ott dolgozó, tehetséges kollégák számára is sikerült megteremteni a létbiztonságot. Az új székházban új stúdiót rendeztünk be, valamelyest tudtunk javítani a technikai felszereltségen, a szerkesztők egyéniségére szabott műsorok indultak, s a híradó is minőségi átalakuláson ment keresztül. A Pécs TV közműsor-szolgáltató televízió lett. Bemutatja a város politikai történéseit és azt a gazdag kulturális-művészeti életet, amely körülöttünk zajlik. Az elmúlt húsz évből 17-18 ezer órányi archív anyaga van, ez óriási érték. Afféle mai levéltár.
– Akárhogy is finomítjuk, lezárult egy két évtizedes pályaszakasz az életében.
– Nincs szégyellnivalóm, jó érzéssel megyek el innen. Minden bújával és örömével együtt, izgalmas közös munka volt az újságkészítés is, a médiaközpont kialakítása, elindítása is. Nagyon bízom a fiatalokban, mert mindig ők vitték előbbre a világot, s ha lehetőséget kapnak, persze felelősséggel együtt, akkor fantasztikus dolgokra képesek. Hatvanévesen még én sem érzem magam olyan vénnek, hogy a munkából teljesen kiszálljak. Lassan körvonalazódnak a lehetőségek, meglátom, merre tovább. Kibicelni mindenesetre nem óhajtok a parkban sakkozóknak és kártyázóknak, egyrészt, mert nem tudok sakkozni, kártyázni meg nem szeretek, másrészt értelmes elfoglaltságra vágyom. És hogy továbbra is sokat olvashassak, beszélgethessek a barátaimmal, együtt lehessek a szeretteimmel. Mert anélkül a nyugodt, kiegyensúlyozott családi háttér nélkül, amit a feleségem, a gyermekeim, s most már a gyönyörű unokáim teremtenek meg számomra, nem lennék sem boldog, sem sikeres ember.
