Bende Kornélia neve sokak számára ismerős lehet, hiszen a Dúdolda zeneműhellyel számos pécsi rendezvényen felbukkan, az anyukák és gyermekek nagy kedvence. Kornélia egyébként három fiúcsemete édesanya, így elképesztő logisztikával kell megszerveznie egy napját. Az Abszolút Nő olvasóinak most megmutatja, hogyan csinálja!
Íme egy átlagos nap Bende Kornélia, a Dúdolda zeneműhely foglalkozásvezetőjének szemszögéből:
A hétköznapok meglehetősen „tervszerűen” zajlanak nálunk, annak érdekében, hogy minden beleférjen késés, kapkodás nélkül.
Imádom a reggeleket! Általában ötkor kelek – igazából már óra nélkül -, így a fiúk ébresztéséig van másfél órám. Ez idő alatt iszom meg a tejeskávét, átfutom a leveleimet, ránézek a dúdoldás Facebook-oldalamra, illetve megcsinálom az „irodai feladatokat”. Majd jönnek a szokásos anyai tennivalók: tea és reggeli/szendvics-készítés, a fiúk ruháinak kirakása, vasalása, stb. Fél 7-kor ébresztem őket, ekkorra én már teljesen útra kész vagyok.
Néhány éve Kozármislenyben élünk, így sokat ingázom az iskolakezdés óta, de megéri. Szeretjük ezeket a korai utakat: zenét hallgatunk, beszélgetünk, nevetünk, igyekszem mindig vidámmá tenni számukra a napindulást. Az autóm gyakran úgy néz ki, mintha épp költöznénk…. tele van gyerekkel, két nagy szőnyeggel, hangszerekkel, utazótáskákkal.
Kilenc óra után valamivel kezdődik az első foglalkozásom, így még van egy kis időm. Ezt kihasználva az útba eső boltban bevásárolok – nagyon célzottan, többnyire végigszaladva a bolton tíz perc alatt elintézem – , majd beszaladok a Tudásközpontba. Gyorsan kicserélem a CD-ket, könyveket és már megyek is előkészülni a Zsolnay Kulturális Negyed Herkules Műhelyébe, és ha szerencsém van, még belefér egy tejeskávé a Pécsi Briósban.
A Dúdoldák után visszamegyek az ovihoz, és Zétivel együtt elmegyünk ebédért, majd haza. Hétköznap ritkán főzök, több okból is: 1. nem szeretek, 2. ragyogó helyen élünk, egy kiváló menüs hely szomszédságában 3. a főzésre fordított idő helyett inkább dolgozom, vagy a gyerekekkel foglalkozom.
A délutánok igen változatosan alakulnak, attól függően milyen nap van. Én naponta végzek némi házimunkát – porszívózás, mosás, pakolás. Persze nem egyszerre, hanem szakaszosan, amikor a törpök „engedik”. A dédi velünk él, ő a legnagyobb segítségem, tud rájuk figyelni. Gyakran vagyunk az udvaron, vagy megyünk kutyát sétáltatni ebéd után a közeli erdőbe.
Gyakran szoktunk sütögetni, mert ugyan főzni nem, de sütni nagyon szeretek. Az egyik nagy kedvenc a zabszelet, amit szinte egyedül is meg tudnak csinálni (diódarálás, keverés). Ritkán éli túl a délutánt, de ha marad, akkor másnap kiváló reggeli lehet belőle. Recept ITT.
Az esti rutinunk általában mindig ugyanaz, fürdés-vacsora vagy vacsora-fürdés. Nyolckor legkésőbb lefekszünk, és mesét olvasunk. Most a Geronimo Stilton korszakunkat éljük. Kilenckor már csend van, mindenki alszik, még én is.
[note note_color=”#ffa566″]
A zene melletti másik szenvedélyem a sport. Hónapok óta rendszeresen járok a Testakadémia Pécs crosstraining óráira, TRX-re és családi edzésekre (ez utóbbit Zaránddal – legnagyobb fiammal együtt). Hetente 2-3 alkalommal tudok elszabadulni délután. Ilyenkor vagy nagyszülő vagy bébiszitter vigyáz a gyermekekre. Ha pedig minden kötél szakad, elviszek magammal egy vagy két fiúcskát.[/note]
Kiemelt kép: Pl foto: Tágra zárt lencsevég
