Reményi Marietta évek óta egy számítástechnikai cég vezetőjeként dolgozik, pedig véletlenül került kapcsolatba az informatikával. Szíve csücske a családja, imád utazni, mindene a fényképezés. Olvasóink őt is érdemesnek tartották rá, hogy induljon a Pécs Abszolút Nője címért, mi pedig kicsit közelebbről is bemutatjuk!
– Hogy kerültél kapcsolatba az informatikával?
– Érettségi után egy irodatechnikai cégnél helyezkedtem el, ahonnan már csak egy lépés volt a számítástechnika, ami egyben kihívás és szerelem is volt, így jelentkeztem az informatikus mérnöki főiskolára és innentől megpecsételődött a sorsom. Eleinte elég nehéz volt nőként érvényesülni, állandóan bizonyítanom kellett, hogy rendelkezem legalább olyan tudással, mint a mellettem ülő férfiak. A számítástechnika számos területein dolgoznak nők, de a műszaki informatika még mindig elég „fiús” szakterületnek minősül.
– Igen, elsőre az ember azt várná – persze ez sztereotípia -, hogy egy számítástechnikai cég vezetője is férfi. Hogyan kerültél ebbe a pozícióba?
– Számomra minden, ami nem átlagos, kihívásnak minősül, így voltam ezzel is. 2001-ben kerültem a CompuGrouphoz tulajdonostársként, 6 évvel ezelőtt mindkét társam úgy döntött, mással szeretne foglalkozni, ezért átvettem a cég irányítását. Szerencsésnek mondhatom magam, mert azt csinálhatom, amit szeretek, így igazából ez nem is minősül munkának.
– Mi lehet a különbség női és férfi vezetők között?
– Nőként a döntéseim sokszor érzelmi alapúak, így talán emberibbek. Számomra fontos, hogy a kollégák azt érezzék, ez nem „csak” egy munkahely, az ügyfeleink pedig azt, hogy ez nem „csak” egy üzlet. Megpróbálok azonosulni a problémáikkal, gondjaikkal, örömeikkel és így minden sokkal egyszerűbb. Figyelembe veszem az igényeiket, s így irányítom a cégem.
– Miben látod a siker titkát?
– A siker szerintem több dologból tevődik össze: a legfontosabb: embernek maradni mindig, minden helyzetben, szükséges még a pozitív gondolkodás és hogy higgyünk magunkban. Gyerekkorom óta édesanyám azt erősítette bennem, ha hiszek az álmaimban, valóra tudom váltani őket. Csak belső korlátaink lehetnek álmaink megvalósításában. Persze nekem is vannak gyengébb pillanataim, rosszabb napjaim, de szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan emberek vesznek körül, akik akkor is hisznek bennem, mikor én ezt kissé elvesztem. Szeretnek és támogatnak, biztatnak, bírálnak, mellettem állnak. Hiszem, ha pozitívan gondolkodunk, pozitív dolgok érnek, és amit adunk, azt kapjuk vissza.
– Mivel foglalkozol szabadidődben?
– Időm nagy részét – a munkámból kifolyólag – gép előtt töltöm, ezért szabadidőmben a természetben vagyok. Ha tehetem, kirándulok, utazok, és rengeteget fotózok. Mindig mindent meg akarok örökíteni, ez a szenvedélyemmé vált, habár nincs nálam mindig fényképezőgép, de hála az okostelefonoknak ez a probléma is megoldódott. Nagyon fontos számomra a család és a barátok, így amennyi időt csak lehet, velük töltök. Anyukám és a testvérem külföldön él, de igyekszünk a lehetőségekhez képest minél gyakrabban találkozni.
– Sokat utazol, mi volt az eddigi kedvenc helyed?
– Igen, imádok utazni. Szeretem megismerni, felderíteni más országok szépségeit. Jöhet hegy, folyó, tó, tenger, sivatag vagy éppen város, ezen a téren mindenevő vagyok. Ahol igazán jól éreztem magam, az Kalifornia, kedvenc városom San Fransisco, ezen kívül még a Grand Canyon – első látásra beléjük szerettem. El tudnám képzelni arrafelé az életem, pedig nagyon más világ, mégis szimpatikus. Egészen másként kell ott viszonyulni a távolságokhoz. Az emberek is nagyon kedvesek, egyedül az amerikai konyhával nem tudok kibékülni.
– Van olyasmi, amit még szeretnél elérni az életedben?
– A munkám kapcsán most elégedett vagyok, hiszen másfél éves folyamat után sikerült egybevonni a cég két telephelyét, ami az ügyfeleink és a dolgozóink számára is praktikus megoldás. Egy dolgot tudnék mondani, ami még hiányzik és vágyom rá…ez pedig a saját család.
