A koldulásról: A koldulás, mint tevékenység súlyosan károsítja a személyiség fejlődést, nem csak gyermekkorban, de gyermekkorban különösen – írja olvasónk, aki a korábbi cikkünkre reagált.
„Nem tehetetlenek, lusták vagyunk!
Aki koldul, súlyos önértékelési zavarokkal szenved vagy fog szenvedni. Ennek oka elsősorban abban a kiszolgáltatott helyzetben van, amit a koldulás, mint tevékenység okoz. Gondolják végig – én kérek tőled valamit, amiért nem teszek semmit, mert képtelen vagyok bármit is tenni. Az egyetlen jövedelemszerző képességem az, hogy szerencsétlen vagyok, és nem tudok másként jövedelemhez jutni. Egy ilyen gondolatmenet mentén nem beszélhetünk önértékelésről, önbizalomról, amelyek mind fontos részei annak, hogy valaki termelő munkavégzésre alkalmas állapotú legyen. Ez akkor is így van, ha az önértékelés hiánya a hétköznapi ember számára agresszió formájában is megjelenik, vagyis a kéregetés erőszakossá válik. Ebben az esetben leggyakrabban az erőszakosság, az önértékelés zavarának jele.
A gyermekvédelemről: Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról a következő megállapításokat teszi, a gyermeki jogokról:
„6. § (1)33 A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.
(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
(2a)34 A hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek joga van ahhoz, hogy fokozott segítséget kapjon a fejlődését hátráltató körülmények leküzdéséhez és esélyeinek növeléséhez.”
E szerint, amelyik gyermek önértékelését, önbizalmát elvesztő tevékenységet folytat és ezt szülei nem akadályozzák meg gyermekjóléti segítséggel sem, az súlyosan veszélyeztetett, ezért joga van, hogy segítséget kapjon. ( Ez a jog akkor is megilleti, ha nem kér belőle. A más módon bántalmazott, abuzált gyermek is kap segítséget, pedig a legtöbb esetben nem kér belőle. A vélt és a valós érdek sok esetben eltérhet egymástól a gyermekvédelemben.)
Ha viszont a gyermek veszélyeztetett, a gyermekvédelmi rendszer, a már citált törvény értelmében lépni köteles. Ideiglenes hatályú elhelyezést kezdeményezhet: a rendőr, a jegyző, vagy az általa megbízott szerv, Pécsett a Népjóléti Iroda. TEHÁT NEM TEHETETLENEK!!!!
4. Akkor miért nem lépnek. Először is miattunk kedves olvasó. Bár nem szeretjük a koldus gyermek látványát – adunk neki valami aprót. Ha nem tennénk, nem lenne értelme koldulni. TEHÁT MI SEM VAGYUNK TEHETETLENEK!!! Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne adakozzunk – nagy szükség volna rá! De tegyük ezt olyan szervezeteknek, akikben megbízunk, mint pl: Máltai Szeretetszolgálat, Katolikus Karitas, Vöröskereszt, Ifjúságért Egyesület stb! És jelezzünk – elsősorban a Gyermekjóléti szolgálatnak, de ha azt nem tudjuk a Gyámhivatalnak, vagy a Népjóléti Irodáknak!
Másodszor pedig megint csak miattunk. Mert nem várjuk el az illetékesektől, hogy lépjenek. Várjuk el a gyerekjóléti szolgálattól – jelezzük nekik – hogy ismerje ezeket a fiatalokat és a hátterüket!( Ha ez így van elnézést!) Várjuk el, hogy tegyen lépéseket, ha nem tudja megakadályozni saját hatáskörében – jelezzen!( Ha ez így van elnézést!)Várjuk el a Népjóléti irodától, posztoló rendőrtől, hogy tegyen lépéseket a törvények értelmében, mert azok lehetőséget adnak rá.
Ha pedig esetleges intézkedésre kerül a sor – ami nem egy szép jelenet – tudjuk, ez a gyermek érdekében történik!
MERT NEM A KOLDUSOKAT GYŰLÖLJÜK – tudjuk, őket segíteni kell, HANEM A KOLDULÁST!!!!”
Goldmann Tamás
szakvizsgázott szociális munkás
