Olvasónk a januárt egy fillér nélkül kezdte, kisnyugdíjas édesanyja segített eddig, hogy a hónap közepéig tudjanak enni. Állítja, a családsegítő sem segít. Közölték velük: sem anyagi, sem élelmiszer-támogatást nem tudnak adni.
„Párommal és két gyermekünkkel egy pécsi, kertvárosi albérletben lakunk. Mindketten tartós munkanélküliek vagyunk. Párom 2012 februárjában megkapta a lehetőséget arra, hogy dolgozhasson a városi önkormányzat által elindított közmunka programban. Mi ennek is nagyon örültünk, mert úgy gondoltuk, hogy ez is több a semminél!
Heti 13.000 forintot kaptak érte, amit nekem egy 4 tagú család mellett be kellett osztanom egy kerek hétig. Mindez sikerült is 5-6 napra, de úgy, hogy tényleg a legminimálisabbat főzhettem a családnak. Az utolsó két nap már csak vegetáltunk, vagy ettünk valamit vagy nem! Ami nekem bejön egy hónapra, az úgy, ahogy van, elmegy az albérletre és a rezsinkre! Így csak abból tudtam gazdálkodni, amit a párom hozott haza hetente.
A 2013-as év azzal kezdődött, hogy a páromnak 2012. december 31-én lejárt a Start munkája, így szintén munka nélkül maradt! A januárt egy fillér nélkül kezdtük. Munkanélkülit sem biztos, hogy fog kapni a párom, mert nem lesz meg neki a kellő ledolgozott napok száma. Én most szociális ellátást kapok, így ő nem kaphat azt sem, mert két embernek egy családban nem jár meg ez a segély! Van családsegítőnk, de ők sem segítenek semmit! Közölték velünk, hogy sajnos sem anyagi, sem élelmiszer-támogatást nem tudnak nekünk nyújtani, sem állást nem tudnak ajánlani.
Kérdem én: akkor mitől családsegítők? Vajon mit értenek akkor ez alatt? Most itt vagyunk a hónap közepén, a pénztárcám üres, a hűtöm üres, a spájzom üres! Viszont van két gyermekem, akiknek ételt kéne tennem az asztalra, ha hazajönnek az iskolából! De nem tudok! Senkire nem tudok számítani! Sem az önkormányzatra, sem a családsegítőre!
Egyedül csak egy kisnyugdíjas édesanyám van, akinek szintén szűk a pénztárcája annak ellenére, hogy ha kell, még az utolsó forintjait is odaadja nekünk, de mostanra már tőle sem tudunk segítséget kérni, hisz idáig ebben a két hétben is neki köszönhetjük, hogy ehettünk valamit! Azért írtam, hogy legalább önök próbáljanak utánanézni az ilyen sorsú embereknek, mint mi vagyunk!
Talán önök megtudják valakitől, hogy a mai világban hogy fordulhat elő olyan, hogy önhibájukon kívül így kell éheznie és nélkülöznie nagyon sok családnak! Mi nem szeretnénk semmi többet, csak egy legalább minimálbéres állást, akár mindkettőnknek is! Ezzel minden problémánk megoldódna! Nagyon szeretnénk dolgozni, csak sajnos nincs hol!”
Tisztelettel:
N. Mónika
