Csapás csapás hátán: így élik meg a pécsi fesztiválszervezők az utóbbi években őket sújtó intézkedéseket, gazdasági hatásokat. Újabb döfést kaptak nemrég, amikor kiderült: július egytől nem lehet dohánytermékeket árusítani a bulikon. Így egy-egy rendezvény korábbi forrásainak 5-10 százalékát bukja. Most törhetik a fejüket, mit tegyenek.
Az utóbbi évek bizonyosan nem a pécsi fesztiválszervezők aranykoraként fognak bevonulni a történelembe: West Balkán-rendelet, csökkenő kereslet, elhaló szponzoráció, szigorodó jogszabályok. Csak ezek miatt annak is örülhet egy mai szervező, ha nagy nehezen nullszaldó közelébe ki tudja hozni a rendezvényt. Az sem meglepő viszont, ha mínuszt mutat a mérleg a zárónap után.
Idén nyáron viszont újabb érvágás nekik, hogy a jövőben a dohánytermékek árusítására sem ideiglenesen, sem mozgóárusítással nem lesz lehetőség a fesztiválokon. De ha lenne is, akkor sem a forgalmazók árulhatnának, hanem kizárólag a trafikkoncesszió nyertesei. Ők viszont nem lennének hajlandóak annyit fizetni a jogért a szervezőknek, mint korábban a forgalmazók.
Eddig ugyanis a dohányipari szereplők szinte kizárólag ezen az egyetlen módon, a fesztiválokon való megjelenéseken voltak képesek burkolt formában reklámozni a termékeiket: magyarul megérte nekik annyi is, hogy ott legyenek mozgó boltjaikkal.
A szervezők pedig milliókkal tudták így csökkenteni költségeiket: egy-egy nagyobb bulin akár tízmilliót is adtak az árusítóhely bérleti díjaként és a kizárólagos forgalmazói jogért cserébe. Minden fesztivál szervezési költségvetésének 5-10 százalékát biztosították ők.
– Közelebb volt a tízmillióhoz, mint az öthöz, amit mi kaptunk a dohányipartól fesztiválonként. Ez majdnem kétszer annyi, mint a komplett városi támogatás, ami nélkül a bulit nem is tudtuk volna életben tartani – mondja Varga Zoltán, a Rockmaraton operatív szervezője. Szerinte elhibázott kormányzati intézkedésről van szó, ugyanis vélekedése szerint nem emiatt szorul majd vissza a dohányzás.
Gellai Gergő, az idei Pécsi Egyetemi Napok főszervezője is megerősítette, hogy fesztiváljuk költségvetésében is jelentős szerepet játszott az egyik dohányforgalmazó jelenléte. Ő úgy vélekedik, hogy a rendezvények összehozása egyébként is időről időre egyre komolyabb nehézségeket jelent; a dohánytermékek árusításának tilalma csak egy a szervezést akadályozó tényezők között. – A legnagyobb nehézség maga a csökkenő vásárlóerő, sajnos az emberek egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy kultúrára és kikapcsolódásra költsenek. További nehézséget jelent a piaci szektor finoman szólva is mérséklődő szponzori, támogatói aktivitása. A dohánytermékek árusításának tilalma és az ebből eredeztethető bevételkiesés már csak hab a tortán – mondta.
Lovasi András, az alternatív zenei csemegéket kínáló Fishing on Orfű szervezője is kiakadt.
– Fontos részei a bevételnek a szerződött partnerek, így a sörösök és a cigisek is. Nagyon komolyan meg fogjuk érezni, hogy utóbbiakkal nem számolhatunk. A nagyobb baj, hogy egyelőre fogalmunk sincs, milyen forrást tudunk a helyükbe tenni – kesergett a Kossuth-díjas zenész, aki idén már hatodik alkalommal hozta össze a bulit a Pécsi-tó mellett.
– Igyekszünk egyre jobbá tenni a fesztivált, továbbfejlődni, nagy fellépőket hívni, de így ez nehezen jön össze – mondta. Ő is azt mondja, hogy az egész iparág körül ritkult a levegő az elmúlt években, így szükség lenne valamilyen beavatkozásra, akár a kulturális alaptól érkező támogatások növelésére is.
Fodor József, a Sétatér Fesztivált szervező cég ügyvezetője azt mondja, a többi fesztivál szervezője legalább jegyárakat tud emelni, de ingyenes fesztiválként ők más forrásból kell pótolják a dohányforgalmazóktól érkező forrást. – A szponzorációs bevételek emelésére kell törekednünk. Vagy sikerül, vagy nem – mondta röviden.
